#szombathely

[madarashirek]

Itatók kihelyezésére kéri a lakosságot és a cégeket a szombathelyi önkormányzat

Itat?k kihelyez?s?re k?ri a lakoss?got ?s a c?geket a szombathelyi ?nkorm?nyzat

A tart?s h?s?g ?s az asz?ly miatt a szombathelyi ?nkorm?nyzat arra k?ri a mag?nszem?lyeket ?s a v?llalkoz?sokat, hogy kihelyezett itat?kkal

[easternblocrelics]

Szombathely. Isis templom romjai Ruinen der Isis Kirche Ruins of the Isis church Hungary

[madarashirek]

Új lakók költöztek a Kámoni Arborétumba - SZTV.hu

?j lak?k k?lt?ztek a K?moni Arbor?tumba

?j lak?k k?lt?ztek a K?moni Arbor?tumba: az odvas f?k rejtek?ben k?zzel festett bagolyfigur?k b?jnak meg, amelyeket a l?togat?k s?t?juk sor?

[itsoliverohanlon]

Bloomsday post on link between James Joyce's Ulysses and a Hungarian city

Joyce everywhere - Szombathely and the Hungarian link to James Joyce's Ulysses

Bloomsday is celebrated all around the world on this day 16 June. It marks the day on which James Joyce's fictional character Leopold Bloom

This post is about the link between James Joyce's novel Ulysses and the Hungarian city of Szombathely.

[viragfold]

Eltávolódva, visszatekintve

A sokat hangoztatott nyitottság és kulturális érzékenység egyik valódi próbaköve Szombathelyen az, hogy a mai városvezetés és kulturális intézményrendszer miként viszonyul a Bloomsday 1994 és 2004 közötti avantgárd korszakához, valamint annak alkotóihoz. Holott az akkori események és művészeti aktivitás az idő távlatából mára olyan értéket képviselhet, amely a jelenlegi kulturális közeget is gazdagítaná és hitelesítené — mindez azonban tényleges szellemi munkát, szembenézést és feldolgozást igényel, nem úszható meg felszínes gesztusokkal. Egyelőre a kép mégis kettős: egyfelől értetlenség, össze- és szétmaszatolás, szándékos elhallgatás, másfelől az akkori szellemi örökség ötleteinek minden felhatalmazás és elismerés nélküli kisajátítása zajlik.

[viragfold]

Az aszfaltra vitt avantgárdtól a porcukros kisajátításig

A szombathelyi Bloomsday történetének egyik legikonikusabb és talán leginkább félreértett aktusa a “pecsételés”. Bár sokan csak az aszfalton hagyott nyomot látják benne, a kezdetekben – amikor Székely Ákossal közösen elindítottuk – ez egy mélyen átgondolt, dokumentált avantgárd művészeti praxis volt. Visszatekintve az 1994 és 2004 közötti évekre, érdemes tisztázni, mi is volt valójában ez a rítus, és mivé degradálódott napjainkra.

2004 előtt a pecsételést minden évben más színű, valódi festékkel végeztük. A pecséten megjelenő minta nem volt más, mint a Leopold Bloom művészeti lap logója – egy tömör, fametszet-szerű felirat, erőteljes, kézműves karakterrel. Ez a logó az általunk alapított és szerkesztett folyóirat emblémájaként funkcionált.

A pecsételés minden alkalommal egy konkrét városi útvonal bejárását jelentette, és szervesen kapcsolódott az adott évi Bloomsday tematikájához, valamint a lap aktuális számának hívószavához. Ezek a hívószavak gyakran konkrét szombathelyi helyszínek voltak – mint például a Casino, a Tejipar vagy a Vérellátó –, amelyek a Joyce-i szövegvilágba emelve új, kinyitott jelentést kaptak. A saját lapunk logójával pecsételni tehát nem egy üres szimbolikus gesztus volt, hanem egy működő művészeti koncepció része. Volt ennek egyfajta szépsége: a különböző sebességgel lebomló, olykor egymás mellé kerülő Leopold Bloom feliratok az idő múlását és a művészet efemer jellegét is magukban hordozták.

Egy idő után Szombathely városvezetése valamiért cikinek találta ezeket a festéknyomokat, és oldószerrel, nem sokkal a Bloomsday után lesikáltatta őket. A pecsétek helyén csúnya foltok maradtak, a kövezet pedig rondább lett, mint volt azelőtt. Később, jóval azután, hogy 2004-ben magunk mögött hagytuk a szombathelyi Bloomsday-t, a festékes pecsételést felváltotta a porcukorszórással előállított Leopold Bloom felirat.

Ezt a logót az önkormányzat és a jelenlegi szervezők egyszerűen kisajátították. Tőlünk a használatát soha senki nem kérte el. Az a tény, hogy ma ugyanezt a formát porcukorral, egy fesztivál protokolláris kellékévé degradálva ismétlik, az 1994 és 2004 közötti avantgárd korszak kreatív eredményeinek utólagos átkeretezése és marketing célú felhasználása – nyersebben fogalmazva: lenyúlása. A magam részéről ezt a porcukros megoldást opportunizmusnak, egyfajta “későkádári, konszolidációs cukiskodásnak” tartom.

Fontos leszögezni: 1994 és 2004 között a szombathelyi Bloomsday egy radikális, nemzetközi avantgárd eseménysorozat volt. Ami ma zajlik, az nem ennek szerves folytatása. A jelenlegi fesztivál a korábbi korszak szellemi és vizuális örökségét kisajátítja, miközben az azt létrehozó személyeket és a mögöttes koncepciót következetesen láthatatlanná teszi. Meggyőződésem, senkit semmi nem jogosít fel arra, hogy a múltat utólag átírja, testre szabja, és a saját aktuális marketingnarratívájába illessze. A kulturális emlékezet nem intézményi tulajdon. Az akkori művészeti döntések és cselekvések dokumentáltak, és a maguk teljességében léteznek.

[quotidianoalessandriaastionline]

SAN MARINO. Nazionale: Cevoli si aspetta una reazione sul campo neutro di Szombathely Luca Pelliccioni Press Officer La Nazionale di San Marino è arrivata nella notte in Ungheria, dove domani – con calcio d’inizio alle ore 20:00 – sfiderà l’Azerbaijan in campo neutro.... https://quotidianoalessandriaastionline.wordpress.com/2026/06/09/san-marino-nazionale-cevoli-si-aspetta-una-reazione-sul-campo-neutro-di-szombathely/

View On WordPress

[viragfold]

Trieszt valódi Bloom-ja: pannon művirágok helyett

A „közép-európai dohos otthonosság” illatával az orromban bolyongok, miközben a pannon táj lassan eltűnik a horizonton. 2004 óta, amikor Székely Ákossal magunk mögött hagytuk Szombathelyt, a művirágok egyre inkább elszaporodtak az „otthoni” tájakon. A művirág ebben az összefüggésben nem pusztán dekoráció: a mesterkéltség, az utánzás, az epigonizmus, az intézményesült kiüresedés és a kisajátított hagyományok méltó metaforája. Az igazi bloomság nem köthető egyetlen helyhez. Ahogy korábbi blogbejegyzéseimben is írtam, a bloomságtudat egyfajta jövés-menés, kóválygós offenzíva, tűnődés útközben. Az avantgárd otthontalanság számomra nem veszteség, hanem a művészi szabadság alapfeltétele. Szombathely – amely egykor „izgalmas szemantikai sufniként” szolgált – számomra újra és újra elveszik a marketing, az érzéketlenség, a kisvárosias politikai bizniszelés és a protokolláris porhintés útvesztőiben. A pannon művirágok hervadatlan, ám élettelen jelenlétével szemben Trieszt valódi Bloom-ja a tenger sós levegőjével és a végtelenség ígéretével vár. Ahol a nagy víz találkozik a szárazfölddel („Quando il mare incontra la terra”), ismét ott nyílik meg az igazi tér a Joyce-i szellemiség számára. Trieszt nem pusztán földrajzi hely, hanem egy szellemi tartomány, Virágföld legfontosabb kikötője, tán aktuálisan maga Ithaka. A trieszti Joyce-szobor kicsinyített bronzmásolata, amelyet pár éve ingaként használtam, időnként talán belassul, de sosem áll meg teljesen. Mozgásban tart, ahogy a hálózat is: bevon valamibe, összeköt dolgokat, és megszabadít a röghöz kötöttségtől. A Faro di Trieste fénye áttöri a provincialitás ködét, utat mutatva az otthontalan bolyongóknak. A Bloomsday mindenkori bejövetel nem csupán egy naptári esemény. A bejövetel – miképp a szombat bejövetele – megidézi az Ulysses szövetének közép-európai és zsidó szálait. Egy rituális pillanat, amelyben az idő és a tér új dimenziót kap. Idén ismét a Bloomsday bejövetelét Trieszt baráti, befogadó közegében töltöm: ez egyszerre fizikai és digitális gesztus, amely a virtuális hálózatok és a Mail Art kontextusában éppoly érvényes, mint Joyce és Svevo városában a tényleges kóválygás, tűnődés. Az idei június 16-dika számomra a szellemi hálózatokban, a trieszti Antico Caffè San Marco asztalánál és a világban szétküldött Mail Art küldeményekben realizálódik. Virágföld mitikus tartománya pillanatnyilag mindig ott van, ahol a bloomságtudat megteremti: lehet Nagymaroson, Buenos Airesben, Triesztben vagy épp a digitális naptárak szinkronizált emlékeztetőiben. Trieszt vár, ott a valódi Bloom sétál tovább, a művirágokat pedig hagyjuk meg azoknak, akik ennyivel beérik.