A postai hálózatok neuronjai: Ryosuke Cohen és a Brain Cell projekt
A digitális kor hajnalán, amikor a globális kommunikáció még gyerekcipőben járt, egy japán művésztanár Oszakából forradalmasította a nemzetközi kapcsolatteremtést a művészeten keresztül. Ryosuke Cohen, aki 1948-ban született, egy olyan korszakban csatlakozott a Mail Art (küldeményművészet) mozgalomhoz, amikor az már túljutott első aranykorán. Mégis, az ő nevéhez fűződik a műfaj egyik leghosszabb ideig futó és legkiterjedtebb projektje, a Brain Cell (Agysejt) [1]. Cohen korai munkásságában a hagyományos japán motívumokat ötvözte kortárs vizuális elemekkel. A nyugati Mail Art világába 1980-ban vezette be barátja, a kanadai művész Byron Black. Cohen azért is találta vonzónak ezt az irányzatot, mert úgy érezte, Japánt túlságosan is csak a klasszikus művészetekkel (kabuki, bonszai, zen) azonosítják, és szerette volna megmutatni egy frissebb, kísérletezőbb arcát is a japán alkotószellemnek [2]. 1985 júniusában Cohen elindította a Brain Cell projektet, amely azóta is töretlenül működik. A névválasztás nem véletlen: Cohen szerint a mikroszkóp alatt vizsgált agy szerkezete, a több ezer egymáshoz kapcsolódó és rétegződő neuron hálózata tökéletes metaforája a Mail Art globális hálózatának [2] [3]. A projekt működési elve lenyűgözően egyszerű, mégis rendkívül komplex vizuális eredményt hoz létre. A világ minden tájáról származó művészek (eddig több mint 80 országból, mintegy 6000 résztvevő) bélyegzőket, matricákat, rajzokat és egyéb apró vizuális jeleket küldenek Cohennek postán. Ő ezeket a beérkező elemeket egy A3-as méretű papíron montázsszerűen elrendezi, mintegy fuzionálva a különböző kultúrák és alkotók lenyomatait. Az így kapott sűrű, kaotikusnak tűnő, de mégis egységes vizuális textúrát egy speciális japán sokszorosító eljárással (Gocco/Cyclostyle) nyomtatja ki 150 példányban [2] [3]. Ezután minden résztvevő kap egy példányt a kész "Agysejtből", mellékelve egy listát a közreműködők neveivel és címeivel. Így a műtárgy maga válik a hálózatépítés eszközévé. Cohen átlagosan 8-10 naponta ad ki egy újabb Brain Cell lapot, ami azt jelenti, hogy napjainkra már jóval több mint 1200 kiadás látott napvilágot [3]. Szombathy Bálint elemzése szerint a Brain Cell lapok egyfajta "Bábel-szerű" felhanggal rendelkező, egyedi kontextust teremtenek, ahol nincsenek fő- és alcímek, nincs hierarchia. Minden egyes elem, legyen az egy rovar rajza, a Big Ben képe, vagy Cohen védjegyévé vált "C" betűs bélyegzője, egyenrangú része a gigantikus mozaiknak. A résztvevők így egy kollektív agy apró alkotóelemeiként élhetik meg a globális összetartozás élményét [4]. A 2000-es évek elején Cohen úgy döntött, hogy a postai hálózatot fizikai találkozásokká alakítja. 2001-ben indította el a Fractal Portrait (Fraktál Portré) projektet. Ennek keretében beutazta a világot (többek között Európát, Amerikát és Ázsiát), hogy személyesen is találkozzon a Brain Cell résztvevőivel. A találkozások során a művészek lefeküdtek a korábban elkészített Brain Cell lapokra, Cohen pedig körberajzolta a sziluettjüket. Később a stúdiójában a sziluetten kívüli részeket feketére festette, így az emberi alakok formáját a Brain Cell sűrű, globális ikonográfiája töltötte ki [2] [4]. Ryosuke Cohen munkássága bebizonyította, hogy a művészet nem csupán galériákban kiállított, izolált tárgyak halmaza, hanem egy élő, lüktető, globális organizmus. Bár a digitális kor és az internet átalakította a kommunikációt, Cohen projektje ma is él és virágzik. A pandémia idején a Brain Cell lapok ismét felértékelődtek, mint a fizikai kapcsolat és a globális szolidaritás kézzelfogható bizonyítékai. Cohen megmutatta, hogy egyetlen oszakai stúdióból is fel lehet építeni egy világot átfogó idegrendszert, amelynek minden sejtje egy-egy emberi kreatív gesztus.
Legnagyobb örömönre a legújabb Brain Cell kiadásban az én egyik pecsétem is szerepel. Néhány hónapja küldtem el Ryosuke Cohen-nek Virágföld nemrég felfedezett nagy állami bélyegzőjének lenyomatát, mely immár része lett a japán művész által facilitált neuronhálónak.
Hivatkozások:
[1] Wikipedia. Ryosuke Cohen
[2] Willamette University Library Blog. "The Brain Behind Japanese Mail Art"
[3] Wikipedia. "Brain Cell Repulsion"
[4] Artpool. Szombathy Bálint: "RYOSUKE COHEN"
