Tudom-tudom, már egy jó ideje nem írtam, szégyellem is magam (meg nem is), mindenesetre utólag is elnézést kérek lelkes és hűséges olvasóimtól a hosszas kihagyásért.
Hallgatásom legfőbb oka - ha teljesen őszinte akarok lenni – nem más, mint hogy az elmúlt hetekben túl sok érdekes dolog nem történt. A Kínai Újévre való tekintettel mindenki szépen hazament, a kampusz meg tök üres volt két hónapig. Kambodzsa után időnk legnagyobb részét itthon töltöttük, készültünk a kínai nyelvvizsgára, filmet néztünk, stb. (Erről minek blogbejegyzést írni?)
Az elmúlt két hétben, miután az újévi csúcsforgalom egy kicsit lejjebb apadt, elutaztunk 1-1 napra a közeli Bengbu és Bozhou városkákba.
Bengbu Suzhoutól nagyjából 100kilométerre délre helyezkedik el, csendes, kedves kisváros (pár milliós). Látogatásunk apropója a Kiddel való találkozás volt. Kidd az egyik legkedvesebb barátunk, aki tavaly költözött ide a feleségével, és már számtalanszor meghívott minket, de valahogy sosem jött össze a látogatás. Nos, most végre sikerült. Bengburól sok mindent nem tudok mondani, tipikus Kínai kisváros, üres felhőkarcolókkal, régi városrésszel, parkokkal és pagodákkal. Ami különleges, hogy a város nyugati felét egy hatalmas, gyönyörű és tiszta tó szeli ketté (állítólag nagyobb, mint a hangzhoui West Lake… khm…)
Sárkányfi/Sárkányka tó - Bengbu
Buddhista kolostor Bengbuban
A másik kirándulásra nagyjából két hete szombaton kerítettünk sort.
Úticélunk a közeli (Suzhoutól kb. 150 kilométerre nyugatra elhelyezkedő) Bozhou volt. Jelenleg nincs kedvem részletekbe merülni, de ha csak annyit mondok, hogy csupán az oda út 4 órát vett igénybe busszal, azzal azt hiszem, sok mindent elárulok. (komolyan mondom, a kambodzsai utak ehhez képest egész elfogadhatóak voltak… azért az már egy szint)
Reggel fél 9-kor indultunk, fél egyre – hip-hop - oda is értünk, majd mikor a visszafelé buszt akartuk kiválasztani, akkor szembesültünk a ténnyel, hogy az utolsó busz, amivel hazajuthatunk fél 4-kor indul vissza. Sebaj, gondoltuk, elmegyünk a vonatállomásra, és nézünk egy későbbi vonatot vissza, ám legnagyobb meglepetésünkre kiderült, hogy Bozhouból Suzhouba még két átszállással SEM tudnánk visszajutni… kicsit lelombozódtunk, de hát mindegy, akkor már ott voltunk, nem volt mit tenni.
Ja, azt elfelejtettem leírni, hogy minek is mentünk Bozhouba.
Bár kevesen tudják, de Bozhou a tradíconális kínai orvoslás fővárosa.
„Bozhou is currently the capital of Traditional Chinese medicine (TCM) in mainland China[,with one of the largest TCM industries in the country. In 2008 companies based in Bozhou exported over 160,000 tons of products (out of total Chinese exports of 240,000 tons). Whilst relatively undeveloped in terms of westernisation, Bozhou continues to be the primary location for TCM within China. The international TCM Expo is held in Bozhou on the 9th of September each year which sees delegates from around the world coming to discuss TCM.”
Pedig ha lett volna időnk, ellátogathattunk volna a híres gyógynövénypiacra, és vehettünk volna akár egy üveg kígyószemgolyó-port vagy esetleg egy uncia pocokfog őrleményt, hogy aztán a négy órás buszúton hazafelé kenegethessük vele egymást. Nos, ez sajnos kimaradt.
Bozhou másik legfőbb árucikke a híres bozhoui白酒, baijiu azaz fehér alkohol. A városban rengeteg családi kifőzde található, melyekből (idő hiányában) egyet sem látogattunk meg…
Érdekesség továbbá, hogy a legenda szerint itt született és élt egy darabig Mulan. (Ha máshonnan nem, a Walt Disney meséből biztos ismeritek az ő történetét.)
A város fő attrakciója (egyedül ezt volt időnk megnézni) a híres hadvezér és költő, Caocao (曹操; 155 – 220) katonai alagútja, melyet közel kétezer éve építettek. Az alagút nagyjából 8 kilométer hosszú, és a régi városrész alatt terül el. (A turisták jelenleg csupán egy 700 méteres szakaszt járhatnak be, de az is rettentő érdekes). Különös, hogy bár ez az alagút a világon az egyik legősibb, sőt 2001 óta a kiemelten fontos kulturális értékek között tartják számon, mégsem tud róla senki… Művészettörténész diplomámat rákenhetem a hajamra. Köszönöm.
Kötelező (random) Mao kép a múzeumban - Caocao egyik költeménye Mao kézírásával
Fegyverbe! Jönnek a japánok!!! - Az alagutat még a második világháború (Kínában csak Anti-Japanese War) alatt is hásználták
Ízléstelen, “80-as évek, Roxette stílusú” bejárat az alagútba....
A katonai alagút megtekintése után visszarohantunk a buszállomásra, és egy újabb 4 órás buszút után visszaértünk Suzhouba.
A suli csütörtökön kezdődött el ismét (bevallom, kicsit már vártam). Kellemes meglepetés, hogy Petinek és nekem is mindössze 14 óránk van hetente (azaz 7 osztály x 2 óra), ami a tavalyi 22-höz képest egészen üdítő. Engem egy szabad hétfővel és csütörtökkel, Petit pedig egy 4 napos hétvégével (p-sz-v-h) örvendeztettek meg.
Állítólag jövő héten érkezik egy új amerikai tanárnő (hisszük, ha látjuk), mindenesetre én örülnék, ha ezúttal tényleg ideérne valaki.
+ Pont az előbb írt rám a Xie, hogy segítséget kérjen SIM kártya vásárlással kapcsolatban, ugyanis megérkezett a 3 lengyel cserediák, és nem tudják, hogy, hogy s mint kell ezt intézni. Szegénykék biztos hatalmas culture shockban vannak… csórik kint laknak a Keleti kampuszon… nos… innen is sok sikert kívánok nekik az első héthez. (Van egy olyan érzésem, hogy nemsokára felveszik velünk a kapcsolatot valamilyen úton-módon…)
Most megyek a dolgomra, később jelentkezem, pusszancs
P.S.: Elmentünk fodrászhoz, ahol miután leírtam nekik egy papírra, hogy a hajam aljából 1-2 cm-t vágjanak le, legyenek szívesek (az egészségtelen töredezett részt… gondoltam ez nem akkora feladat), azok a nyomorult idióták teljesen tönkretették az egész fejemet. Az egy dolog, hogy 1-2 helyett levágtak a hajamból vagy 8 centit (nem ezért növesztem 5 éve…), de valahogy úgy sikerült elcseszni az egészet, hogy elől hosszú, utána rövid, aztán az egyik oldalon egy kicsit hosszabb tincsek lógnak, néhol 1-2 extra hosszú hajcsomó is befigyel, majd ismét rövidebb… egyszóval úgy nézek ki, mint egy idióta. Innentől kezdve kizárólag kontyban tudom hordani, még a lófarok sem megengedett, mert annyira gáz… (Mikor hazajöttünk, Peti próbálta itthon papírvágó ollóval korrigálni… el tudjátok képzelni, hogy milyen lehet…)