Már régen el kellett volna engedjelek. És mégis, itt ülök a szobámban a sötétben hajnali 2-kor, és azon gondolkodok, hogy mit tehetnék, hogy megint úgy tekints rám, ahogy régen. Hogy megint érdekeljelek, hogy megint velem akarj lenni. De nem jutok semmire, ebből is látszik, hogy “már régen el kellett volna engedjelek”…












