Tudod… a szerelem rohadtul zavarba ejtő dolog. Egyszerre a legcsodálatosabb és a legpusztítóbb érzés, amit valaha átélhetsz. Olyan, mint amikor egy szivárványt látsz egy vihar közepén.. gyönyörű, de tudod, hogy pillanatokon belül leszakad az ég…
Felráz. Felébreszt. Megmutatja, hogy van még benned valami emberi… valami, ami képes szeretni. De ugyanakkor kiszolgáltatottá is tesz. Mert ha egyszer tényleg szeretsz valakit, akkor már nem vagy önmagad ura. A boldogságod attól az egy embertől függ. És ez ijesztő..
Megnevettet, feldob, aztán a következő pillanatban letép rólad mindent, ami stabil volt az életedben. És mégis… mégis mindig visszamész. Mert valahol mélyen… reméled, hogy ezúttal nem éget szét. Csak felmelegít














