Jul 19, 2020
Támaszt próbálok nyújtani, de már nem tudok őszintének hatni. Évekkel ezelőtt még tudtam imitálni a látszatott, ma már annak halvány jelét sem tudom mutatni. Annyira rideg, és egyszerű lettem, hogy a tükörbe nézve én húzódtam el saját magamtól. Nem lennék meleg-szívű társa annak a nőnek aki rám nézett tegnap is a tükörből.
Nehezemre esett megfogni egy kezet, és megszorítani. Pedig pusztán egy mozdulat, ami lehet neki semmit nem jelentett volna, de nekem akkora jelentéssel bíró gesztikulacio lett volna, hogy nem éreztem volna igaznak, ha megteszem.
Milyen ember vagyok én?
