Ime, hát megleltem hazámat, a földet, ahol nevemet hibátlanul irják fölébem, ha eltemet, ki eltemet.
— József Attila, „(Ime, hát megleltem hazámat...)”, részlet, 1937. nov. 24.
S ha kell, még nevetni is megtanulok kedvetekért, mászni cseresznyefára, vízen járni vagy holdfény-kötelen billegdélni bele az éjszakákba.
Hátha így végre megszerettek, s nevemért még hazát is vehettek magatoknak, szegény szegények, akiket csupán a hajnalok rigói vigasztalnak.
— Csoóri Sándor, „Ami maradt”, részlet, Húsvét küldönce
A messzeségben, ott, hol domborúl a Csendes Óceán S mint órjás cet csillog a tenger háta, Ott képzellek el zöld sziget és zöld árnyékaid, Hol többé semmi sincs. Ott ferdén fordul el A föld a semmiség felé. Vigyél el még oda. Még hazát is találok ott a vég előtt, én hontalan. Jöttöm hirére tán Akiről álmodék, elémbe fut. Már várnak ott... s ez jól esik. Így lesz-e, mondd? - Felelj rá, hogyha tudsz.
— Füst Milán, „Este van”, részlet
















