ECCE HOMO

⁵¹³ valami nem létezőnek a helye, ahová sejthetően más nemigen passzol. ☾ zsófi

[flamingoinkart]

[perriaeyjeve]

[sickpage]

[iamwizzzzz]

[nemfrog]

Aphrodite of Melos. The glory that was Greece. 1915. Frontispiece.

Internet Archive

[miyku]

SimCity 4 | ▶ dev. Maxis

[fleshfriend]

2013

[emmanuelleriva]

La Collectionneuse (1967) dir. Éric Rohmer

[csoori]

s a szemek azt kérdik: hány utunk van még az utolsó előtt? (...) hány beszegetlen, júliusvégi éj?

— Csoóri Sándor, „Látom a szemeket,” részlet, Hattyúkkal, ágyútűzben, 1994

[pnglove]

[lamignonette]

[lamignonette]

[sandwichguy2004]

[csoori]

Árnyékom ágán

Ellökött engem ez a nyár, elereszt engem minden ajtó; kezek átsodorta hídját csak bámulom egy ferde partról.

Vándor vagyok, álruhám napfény, se bűnöm nincs, se kenyerem. Árnyékom ágán meggy piroslik, vadmeggy s tűnődő szerelem.

A júniusi mulandóság metszett nagy réztáblára karcol – Mosolyom: törvény, ezt lássátok, súlyosabb, mint az életem.

Csoóri Sándor

[csoori]

Krétai futam

Itt van minden újra, aminek örülhet a bámészkodó népség: a tenger kék szirmai, elszórva szigetek közt s az istenek szekeréről lehullott kövek.

Ez a kettétört palotakő itt épp Minos királyé, ki beszélni s képzelődni a lávázó Naptól tanult.

Hát ez a sötéten suhanó márvány bikafej kié lehet?

A mienk, szerelmem, kiket a suhogás és az elrejtőzés vágya hozott ide.

Ó, leánderek, Kréta özvegyei, forduljatok el tőlünk: nem kell nekünk semmilyen díszfal, semmilyen pajzsos árnyék, megviselt arcunk a teljes égbolton akar otthon lenni, kimosakodva földi szégyenekből.

Csoóri Sándor, Kréta szigete, 1997. június

[csoori]

Darázs röppen a szobámba, június angyala, megsárgul tőle a függöny, a szoba négy fala. S ahogy az ég üvegablaka előtt erdők sétálnak el és búzamezők: meztelen felsőtesttel a nyár sétálgat tükröm előtt.

— Csoóri Sándor, „Nyár dicsfénnyel,” részlet

[asincereoffering]

6426