„Kinyithatod az elméd, de még nem léptél át a küszöbön” // Esteban de la Torre, EJTECH x Kolorádó
Nyáron is van Trafó. Mi a Kolorádón indítottuk, legalábbis naptár szerint. Az esős csütörtökön beszélgettünk Esteban de la Torréval, a hangzó textileket és kristályokat fejlesztő zseniális EJTECH duó egyik tagjával. A Trafó Bálnába egy napra beköltöző installáció világában mindenki leléphetett befelé figyelni vagy az érzékelésével kísérletezni: a Sensoriumban különböző furcsa tárgyakat megfogva lehetett a Bálna belsejében megszólaló hangokat megszólaltatni.
Mi a technospiritualizmus, milyen tudatállapot változást hozhat elő a zene, miért fontos a játék, és miért hasonlít egy kápolnához ez az installáció? Ilyesmikről beszélgettünk kevert magyar-angolul Estebannal, aki nemrég az itthon forgó Blade Runner 2. jelmezein is dolgozott.
A Trafó legközelebb a Bánkitóra megy fesztiválozni, stay tuned.
Trafó blog: Elég bonyolult elmondani, mivel is foglalkoztok az EJTECH-nél. Hogyan írnád le röviden csak azt az installációt, ami a Bálnában található?
Esteban de la Torre: S E N S O R I V M a neve és alapvetően „köztes állapotú” („liminal”) teret szerettünk volna építeni ugyanilyen („liminoid”) alapra.
TB: Mit jelent a köztes állapotú/liminal?
EdlT: Mint egy határterület, egy küszöb. Használják ezt a kifejezést arra is, ha valaki például valamilyen rituálén vesz részt és elindul egy képzeletbeli úton. Vagy olyan tudatmódosítóknál is, mint amilyen az ayahuasca (több ayahuasca itt, vagy itt). Ezek „határátlépő”, kapunyitó élmények. Antropológusok azt mondják, hogy egy rock koncert vagy a klubzene is hasonlóan hathat, de még a küszöbön belül. Ilyenkor nincs egy „sámán”, vagy más vezető, aki valamilyen irányba visz, szóval kinyithatod a tudatod, de nem lépsz át a küszöbön.
TB: Amit leírsz, kicsit transzszerű.
EdlT: Aha, kicsit mint egy vallásos élmény, bár a valláshoz konkrét istenek és ideológiák kapcsolódnak, szóval talán inkább újra azt mondanám, ez spirituális cucc. A manifesztónk is a technospiritualizmuson alapszik.
TB: Ez mit jelent?
EdlT: Sokan mondják, hogy a technológia elszakít a spiritualitástól, de szerintünk éppen hogy közelebb is hozhat hozzá. Tipikus példa, hogyha a telefonodat nyomogatod, akkor nem vagy a jelenben. Ha én itt most instáznék melletted, nem lennék itt, hogy érezzem a hideget, az esőt. Ebben a helyzetben a technológia inkább hátráltatja az embereket és sokan rosszként, vagy egyenesen ördögi dologként gondolnak rá. Ebben benne vannak az adatbotrányok is, a megfigyeltség érzése. És valóban, létezik ez az oldal, de szerintünk van jó, gyönyörű része is – ezt nevezzük technospiritualizmusnak.
TB: Visszakanyarodva a Sensoriumhoz, mi történik benne?
EdlT: Ez egy popup kápolna, vagy katedrális. Írtam többféle hangzást, aztán Judittal (Kárpáti Judit Eszter – bn) létrehoztuk hozzájuk a különböző interface-eket. Érdekes, ahogy a zeneírással „magasabb” szintekre kerülhetsz. De akkor is, ha zenét hallgatsz, és muszáj elkezdened rá mozogni, önkénytelenül is. Vagy ha hallasz egy morcos zenét, érezni fogod, hogy morcos. Olyan teret szerettünk volna kialakítani, amiben mindenki maga hozhatja létre a saját hangjait. Nem kell hozzá hangszert ismerni. A hangszerek lezárhatnak – ha látsz egy zongorát, nem kezdesz el rajta játszani, ha nem tudsz, nem akarsz hülyének tűnni. Itt viszont egyszerű kísérletezéssel, tapintással sokféle zenét hozhatsz létre. Nem azt mondom, hogy a Bálnában majd lerepül a fejed, de érdekes élmény.
TB: És nagyon játékos, nem? A játék, a jelen megélése sokszor előkerül kísérleti zenékkel kapcsolatban.
EdlT: Totálisan. Mint a gyerekeknél. Ha leteszel egy zongorát egy gyerek elé, nem fog azzal szarakodni, hogy tud-e játszani, vagy mit gondolnak mások. Csak élvezi, és ez fontos dolog. Olyasmi állapotról van szó, amit másfajta alkotásban is érezhetsz, például ha órákig csak írsz. Vagy akár a szex is hasonló élmény – ha szeretkezel valakivel, nem fogod tudni elengedni magad, ha közben arra gondolsz, kövér vagy, vagy bármi. Ez abban a pillanatban egyáltalán nem érdekes. A Sensorium ezekre a másfajta tudatállapotokra reagál. Mint egy portál. Vagy a méh.
TB: Mennyire függ attól a hangzás, hogy milyen módon nyúlunk a tárgyakhoz/interface-ekhez?
EdlT: Teljesen, ha például egy ujjal érsz hozzá vagy két kézzel, tök más az eredmény. De attól is függ a dolog, hogy kicsi vagy-e, vagy nagy, mennyi ideig érsz hozzá, van-e rajtad cipő, ilyesmi. Nem szoktam megmondani senkinek, hogy érjen hozzá. Mindenki próbálja ki maga.
TB: Gondoltál már arra, hogy együttműködj egy másik zenésszel és játsszatok egy ilyen installáción?
EdlT: Totálisan. Csak még nem most. Lehet, hogy ez kicsit önző dolog, de a saját hangjaimmal még én szeretnék játszani. Több barátom zenél, nagyon szívesen dolgoznék majd velük, tuti, de most még szeretném a saját dolgaimat próbálgatni.
TB: Mi történik most az EJTech-ben?
EdlT: Ugyanazok a cuccok mennek, mit mindig. Judit PHD-ján dolgozunk, az kurva jó lesz. Ez a leghosszabb projektünk eddig. A MOMÉ-n lesz a védés és majd télen a Horizontban a kiállítás.
bn
Olvasnál még? Estebannal legutóbb két éve beszélgettünk hosszabban.
Az EJTECH egy olyan technológiai és művészeti laboratórium, amelyet Esteban De La Torre (MEX) és Judit Eszter Kárpáti (HU) alapított Budapesten. Interaktív installációikban a hang és az anyag összekapcsolhatóságát kutatják és az ember és a technika kölcsönhatásaival kísérleteznek. Alternatív felületeket, okos textileket vagy éppen kristályokat hoznak létre, amelyek új dimenziókat nyitnak meg a hangok, a vizualitás és a tapintás összekapcsolásával.
S E N S O R I V M
Alkotók: KÁRPÁTI Judit Eszter, Esteban DE LA TORRE
Kreatív koncepció: EJTech
Együttműködő partner: Let it Be! art agency
