Oct 2, 2019
Reggel meztelenül kelek. Az első, amit meglátok, a Doors-poszterem, a második a fél pohár bor az éjjeliszekrényen, amit előző nap félbehagytam. A harmadik egy Vonnegut-kötet az ágy mellett. Vagy fekszik mellettem valaki, vagy nem, ezen a ponton már nem érdekel. Kinyúlok a telefonomért, megnézem, mennyi lájkot kapott a tegnap esti szellemes posztom, amiben budapest éjszakai arcát taglalom szívszorítóan humorosan. Másokkal ellentétben nekem fekszik ez az élet. Nem menekülök belőle. Nem nézek ki benne vénülő hippinek, nincs bennem a pánik; egyszerűen mert én huszonévesen művelem ezt, nem harmincötösként, mint Ő. Nekem ez jól áll.
kedd
