Jávor Benedek:
Válasz Varga Mihálynak
Kedves Mihály!
Köszönöm, hogy reagáltál az EUObserverben a napokban megjelent, a jogállamisági mechanizmust illető magyar vétóra vonatkozó cikkemre. A cikk lényegi állítására, miszerint szükség van az Európai Bizottság által javasolt jogállamisági eljárásra (amivel egyébként a felmérések szerint a magyarok több mint 70 százaléka egyetért), nem válaszoltál, mint ahogy arra az állításomra sem, hogy a kormánynak, ha nincsenek rendszerszintű zavarok a magyar jogállamisággal, akkor nincs miért félnie egy ilyen eljárástól. A vétó felvetése tehát indirekt beismerése annak, hogy ti is tudjátok, súlyos bajok vannak az igazságszolgáltatás, és főként az ügyészség függetlenségével, a fékek és ellensúlyok rendszerével, a sajtószabadsággal, és megannyi más demokratikus alapértékkel. De elfogadom, hogy csupán a pénzügyi-gazdasági területen érzed magad illetékesnek, és az obligát és olcsó gyurcsányozáson, meg a netes troll-szintű személyeskedésen túl csak ezzel foglalkozol. Úgyhogy maradjunk akkor ennél.
Azt írod, nem igaz az, hogy a magyar gazdaságot az átlagnál jobban megütötte a járvány. Ha vetsz egy pillantást az ábrára, amely az EU-s tagállamok 2. negyedévi GDP-adatait mutatja (nyilvánosan elérhető az Eurostat honlapján, nem kell Soros György titkos bunkerébe bejutni, hogy megtekintsd), az világossá teszi, hogy az állítás igaz. Még a legnagyobb kincstári optimizmussal is nehéz másképp értelmezni azt a tényt, hogy a 13% feletti magyar visszaesés a 3. legnagyobb az EU-ban, mint hogy Magyarország jobban megszenvedi a pandémia gazdasági hatásait, mint az európai országok többsége. Hacsak nem akarsz Te is elmatolcsysodni, és azt bizonygatni, hogy a harmadik legnagyobb visszaesés valójában óriási növekedés, csak a negatív tartományban.
Kifogásolod, hogy nem írom, hogy más országok költségvetési hiánya és államadóssága is nő. Ez így igaz, csakhogy kevés más ország van, amelyik annyira függene az EU-s pénztranszfertől, mint Magyarország. Ráadásul ezek az országok a költségvetés és a helyreállítási csomag mielőbbi elfogadásán és beindításán munkálkodnak, épp az általad is említett okokból, a magyar kormány viszont vétóval fenyegeti ezt a folyamatot – súlyos károkat kockáztatva egyébként Magyarország és az egész Unió számára.
Azt írod, hogy kifogásolom, hogy az EU-s pénzek 99%-át már lekötöttük. Tévedsz, nem kifogásolom. Bár nem igaz, amit írsz, hogy különben veszendőbe mennének az EU-s pénzek, mert az általad is jól ismert N+3 szabály miatt volna még 3 évünk a pénzek teljeskörű felhasználására, szóval bőven volna még lehetőség most is a források lehívására, de elfogadom, hogy a magyar kormány valamiért úgy döntött, hogy a pénz lehető legnagyobb részét még a 2018-as választás előtt leköti, és 2020-ra gyakorlatilag tejes körűen kiszerződi. Volna ezzel vitám, hiszen ez egy klasszikus prociklikus gazdaságpolitikai döntés volt, kedvező nemzetközi gazdasági környezetben használtátok fel a forrásokat, ez pedig az elemi közgazdaságtan tankönyvek szerint igen kockázatos politika, de ezzel nektek kell elszámolni a választók felé. De amit állítok, az pusztán annyi, hogy ennek egyszerű következményeként előállt az, ami miatt az efféle lépésektől óvni szokták a kormányzatokat: a válságos időszakra nem maradt forrás. Visszaütött egy korábbi döntésetek, elemi makrogazdasági tény, neked tudnod is kellett, amikor így döntöttetek, hogy ennek bizony ez a kockázata.
Végezetül azt írod, hogy ha igaz lenne, hogy Orbánnak nagyon kell a pénz, akkor csődben lennénk. Ha szabad, itt felhívnám a figyelmedet egy elég alapvető érvelési hibára. A formállogika szabályai szerint az ok és az okozat nem cserélhető fel. Nem azért leszünk csődben, mert Orbánnak kell a pénz, hanem azért kell nektek a pénz, mert csődben vagyunk. És ha megengeded, egy 13% feletti 2. negyedéves GDP-visszaesést, 8% feletti költségvetési hiányt, megugró munkanélküliséget nehéz másként leírni, mint csődközeli helyzetet. Én őszintén bízom és hiszek benne, hogy közösen, európai együttműködésben meg lehet birkózni ezzel a feladattal, épp ebben segítene az EU helyreállítási csomagja, amit éppen ti viszont vétóval fenyegettek.
Szóval hogy ki az itt, aki a magyar gazdaság, a magyar polgárok rovására kóklerkedik, abba a vitába én a helyedben nem mennék bele.
Kedves Mihály!
Örülök, hogy vállalkoztál erre a vitára a magyar gazdaság helyzetéről, mert szerintem a nyilvánosság számára is tanulságos. És külön köszönöm, hogy népszerűsítetted az EUObserverben megjelent cikkemet, többek közt neked is hála, nagyon szépen fut.
