#figyelemkurva

[egyszavak]

A legópandák szexuális élete, avagy Az figyelemkurválkodásoskodás ellen való orvosság

bármilyen furcsa is lehet egyeseknek - engem valóban érdekel az emberek véleménye. a ti véleményetek. (ezért is szoktam gyakran pollt csinálni, pl)

ha valami eszembe jut, ha valamire rácsodálkozom, megírom (kinyílott a pitypang) (és igen, lehet, hogy szar a humorom, lehet, hogy más az iróniaérzékelési szintünk stb - de erről majd a végén ...pedig ez lenne a legfontosabb... remélem, lesz, aki eljut a végéig)

na de itt jön a tumbli alapszabálya:

ha valami nem érdekel, átpörgeted. ennyi. ha nem érdekel a legópandák szexuális élete, nem olvasod el a posztot (természetesen ettől még - ti. hogy nem olvastad el - reblogolhatod, akár az opot fikázva, hogy a, miért ír erről b, miért ír erről, nem is ért hozzá, c, tök mindegy, figyelemkurva, mert posztolt, d, esetleg érdemben reagálsz valamit - hiszen ez a tumbli)

viszont ha nem pörgeted át, hanem reagálsz - megadod a figyelemkurvának, amit akar: a figyelmet - akkor ne kérd rajta számon, hogy miért arról, miért úgy posztol stb - mert megálltál, vetted a fáradtságot és reagáltál (köszi, minden vélemény számít, még a tiéd is, max nem sokat ér...:) ezzel validáltad a posztot.(nem a minőségét - a létét) ha reblogoltad némi érdemi reakcióval - ahol jogod van hülyézni az opot, jogod van olvasás nélkül reagálni, sőt jogod van neked is figyelemkurvának lenni - ez a tumbli - de ehhez az opnak is ugyanannyi joga van. mert ez a tumbli.

ha benne vagy a threadben, benne vagy a threadben.

minden figyelemkurva csak annyira tud az lenni, amennyi figyelmet kap. úgy is mondhatom: ne etesd a figyelemkurvát. vagy a klasszikus viccet idázve: "Üss! - mondja a mazochista. -Neem ütök - feleli a szadista".

ja, az iróniáról:

"Egy megnyilatkozás annál ironikusabb, minél kevésbé van jelezve, hogy valójában az. Az irónia „gondolatalakzat” (Quintilianus), akkor ismerjük fel, ha ismerjük a közlőt és/vagy a kontextust. Retorikai és pragmatikai hatása is ebben áll: feszültség keletkezik az éppen mondottak és a kontextus- vagy világismeretünk között. Rákényszerít a különböző nézőpontok tudatosítására. Az irónia azzal a kockázattal is jár, hogy nem ismerik fel. Ez komoly félreértésekhez vezet, de ekkor a helyesen értés és a megvilágosodás metafiktív alakzata. Az irónia egyfelől játékos és megtévesztő, másfelől komoly és épületes: megértéséhez megköveteli a komplex világismeretet vagy legalább a kontextus ismeretét."

ezután sem áll szándékomban túlmagyarázni a posztjaimat ha valaki nem érti, nem megy át neki - nem kötelező elolvasnia, ez a tumbli. ha nem érti, de kioktat, ne vegye személyeskedésnek a reakciót (vagy felőlem annak veheti, ez is csak őt minősíti)

nem gondolom, hogy a néhány érintetthez eljut ez a poszt, vagy elolvasnák, vagy neadjisten próbálnák megérteni - hiszen ez a tumbli.

egyszavak vagyok, figyelemkurva. és ezután sem fogok kitenni irónia alertet

[csacskamacskamocska]

Figyelemkurva

A figyelemkurvaság nem női vonás hanem jelenség. A figyelemkurvasággal elnézőek vagyunk, egészségesnek tartjuk, támogatjuk. Közösségileg. Egyénileg már nem feltétlenül, ha hozzánk tartozik az a valaki, de ott már kettős mérce van. Ha a figyelemkurva sikeréből ránk is vetül fény, akkor elfogadóbbak vagyunk, mint ha nem. Ez után a nyers bevezető után jöhet egy kis lírai pszichológizálás.

Létfeltétel, hogy úgy érezzük, hogy látszódunk. Hogy számít az életünk. Ez csupán egy érzés, érzelmi szükséglet amit valahogy ki kell elégítenünk, hogy biztonságba érezze magát... a mink is? Az elménk? A pszichénk? Ezt még rendbe kell tennem, hogy hogy is van ez. A lényeg, hogy szükségünk van arra, hogy úgy érezzük, hogy látszódunk, figyelembe vagyunk véve, a létezésünk számít. Rengetegféle módon tudjuk ezt az érzést megszerezni. Egy gyerekről, házastársról, idős szülőről gondoskodás már adja, hogy valaki "lát". Barátainkkal való kapcsolatunk és az idegenek visszajelzésének provokálása mind ezt a célt szolgálja. Ha az a valaki nem csak lát, hanem figyel is ránk, törődik velünk, a fókuszában vagyunk, akkor maximálisan kielégítődik az igény. Néha persze bekúsznak olyan gondolatok, hogy oké, hogy a gyerekemnek én vagyok a mindene, de vajon mint férfi/nő, látszom-e még? És ha a házastárs nem biztosít minket arról, hogy bizony bizony, nagyon férfi/nő vagy, akkor meg kell szerezni a visszaigazolást, kiprovokálni másokból. A közösségi média nem a szociális kapcsolatokról szól, hanem arról az igényről, hogy látható-e, hogy vagyok. A szocmédiában úgy is lehet élni, hogy senkivel nincs valós kapcsolata az embernek. Amúgy, szerintem mindenki mással kampányol ezen a piacon. A testével, az eszével, a nyomorával, én például a társkapcsolati nyűgjeimmel vagyis szintén a nyomorommal. (:DD) Ma hajnalban azon gondolkodtam, hogy csinálom a dolgaimat, végzem a feladataimat, megoldom a nehézségeimet, stb, stb. Van belőle bőven csak pszichésen nem annyira készít ki mint egy éve mondjuk. Most éppen jól alszom és nem annyira vagyok frusztrált csak borzasztóan leterhelt. Ha egy barátom azt mondaná, hogy elhanyagolva érzi magát amiért nem figyelek rá, akkor vajon mit mondanék? Mennyi harag, düh, vagy nem is tudom mi kéne ahhoz, hogy azt válaszoljam, nem te vagy az életem közepe, a helyett, hogy azt mondanám: sajnálom, mostanában nagyon sok van rajtam, örömmel beszélgetek veled, de most egyszerűen nem érek rá. Csak idegennek mondanék olyat, hogy nem te meg a problémád az életem közepe, jelezve, hogy húzzál a halál faszára köcsög, hát mégis kinek képzeled magad? Nyilván helyre is rakná magát és nem jelentkezne többet. Szerencse, hogy az én életemben nincsenek ilyen agresszíven nyomuló emberek ezért nem kell ilyen gorombának lennem.

Nem kapcsolatokat építünk, amikben látszódunk, amikben figyelnek ránk és figyelünk másokra, hanem lájkokat, virtuális sikereket hajszolunk. Ezt már sokan elemezték, nem is akarok belemenni. Igazán az az érdekes (amit szintén már sokan tanulmányoztak), hogy nem vesszük tudomásul, hogy ez keményen formálja a valóságunkat és a személyiségünket is. 50 lájkot beszerezni sokkal könnyebb, mint megoldani, megbeszélni egy konfliktust. Ahogy maszturbálni is sokkal egyszerűbb, mint partnernek lenni a szexben. A virtuális siker, mint a drog. Kéne egy olyan képsor, mint a dogosokról, csak ezen az lenne, hogy: like, reblog, chat, semmi. És egy mosolygó, egy elégedett, egy önelégült és egy összetört ember.

Ha lenne időm, Csányi Vilmost olvasnék. Bár kutatta, de nem pazarolta az idejét faszságokra.

[rizses-lecso]

tudom, most éppen sokkal irritálóbb alakokat marcangolunk szét, de szeretném azért megjegyezni, hogy

Barabási Albert-László a tudomány Dragomán Györgye