259.
Kibaszott szarul vagyok.. őszintén szólva le se tudom írni pontosan mit érzek. Mintha valakinek a kezei a nyakam körül lennének és akárhányszor bele gondolok abba ami történt, abba ami most van nélküled, akárhányszor eszembe jutsz az a kéz egyre és egyre erősebben szorít.. mintha haldokolnék. Minden sokkal nehezebb, mind fizikailag, mint lelkileg. Fuldoklok. Azóta a bizonyos nap óta minden egyes percben szédülök, nem kapok rendesen levegőt, nem látok, nem állok a lábaimon. Minden egyre csak rosszabb. Mindenki azt mondja, hogy idővel jobb lesz.. idővel jobban fogom érezni magam. Én viszont úgy érzem ebből nincs kiút, nem látom elejét se végét. Egyre csak rosszabb és rosszabb. Mindig így lesz? Meddig fog ez tartani? Lesz jobb? Látlak még valaha, vagy tényleg az volt az utolsó másodperc amiben csillogtak a szemeim miattad? Látni akarlak, nem akarlak elfelejteni. Nem tudlak. Képtelen vagyok rá.
