Te egyenes vonalakkal álmodtál, én görbékkel, amelyeknek savas árnyékai voltak / megnyitó szöveg
Ruganyos testek, égnek a kilobájtok, technogimnasztika. Amik eddig a képernyőn végezték a le–le–le–fel vagy a közelít–vissza–távolít–vissza, esetleg a nyit–zár–nyit–zár típusú unalmas mozgásgyakorlataikat, azok most megadták magukat az IRL fétisnek és a való világban is kondibérletet váltottak. Leszálltak közénk, olyan képtárgyakban, amik egy kis nyújtással és hajlítással minden felülethez alkalmazkodnak. Térbelisítik a webet és egy logóról mintázott szoborban, livestream performanszban, forgó 3d objektekben, vízjellel ellátott stock fotósorozatban vagy hangalámondásos videóban demonstrálják a tükör előtt médiatudatos önreflekszivitásukat. Akinek van szeme rá, látja, mennyi izommunka és atleticizmus van ebben az esztétikai kiáramlásban. A munkák úgy tekernek magukon, hogy egyre jobban emlékeztessenek a művészeti világ művészetére, de ugyanabban a ritmusban változtatnak a művészeti világ művészetén, hogy az úgy nézzen ki mint az Internet.
Hibridizálj vagy tűnj el! – szól a feladat.
— ugyanakkor –
Sok jó ok van arra, hogy el akarj tűnni a társadalomból és Sok jó mód van arra, hogy ezt megvalósítsd Nullázd le a bankszámládat A készpénzen kívül hagyd hátra minden földi tulajdonod Vegyél olyan ruhákat, amiket sosem vettél volna fel korábban és öltsd fel őket egy olyan helyen, ahol nem láthatnak A régi ruháidat vágd darabokra és húzd le őket a wc-n Ne mondd meg senkinek, hova mész vagy mit fogsz csinálni Ne telefonálj senkinek mielőtt elmész Ne köszönj el Hagyd el a várost, De ne menj olyan helyre, amiről már beszéltél és olyan városba se, ahol már voltál Változtasd meg a vásárási szokásaidat Ha dohányzol, hagyd abba Ha nem dohányzol, kezd el Ha szereted a csípős ételeket, mostantól enyhe fűszerezésűeket egyél Ha eddig eljártál szórakozni, ne tedd többé A mintázatok kiszámthatóak, hagyj fel velük A menekülés a legegyszerűbb rejtőzve maradni, az a nehéz
A szuperláthatóság korában a hálózatból, így a társadalomból való kivonulás (hippik) vagy éppen a big data ellenében úszó felszínen maradás akarása (hullámlovasok) az a vízválasztó, amely mentén ma a dolgok elválnak. Társadalmi barométerként a művészek érzékenyítenek ezeknek a módozatoknak az elsajátítására, vagyis hogyan menj és hogyan maradj, kint és belül a hálózaton, és a radikális csináld magad mozgalom késői utódjaiként „kibaszottul didaktikus edukációs .MOV fájlokat” gyártanak. Aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja.
Rendesen feladta a leckét ez a kiállítás, ugyanis rengeteg dologról kéne beszélni ennek kapcsán, nemcsak esztétikai, de identifikációs, és morális jelenségektől, mint az Európai Unió és a polgári értékek válsága, vagy hogy mit jelent a megszorítások időszakában az internet, ez a hiánygazdaságot nem ismerő információs adatbank; mennyit érnek a képek, ha a piaci árképzés a ritkaságot támogatja, a képek pedig nem ritkák; hogyan válik a túlfinomult bennfentes tudás ennek a ritkaságnak a pótlékává; és hogyan pukkad ki végül a lufi, ha kipukkad; mi lett az internet őskorszakában a yuppikkal szövetkező kulturális bohémiával és a technooptimizmussal, ugyanakkor amikor ahhoz a részhez érsz, hogy nagyon bemelegednél, Alice Deejay hipnotikus eurodance száma visszaránt és a fejedből már az egész gondolatívet kiradírozta. Jelentés képzés és jelentés kioltás, kitárulkozás és leleplezés, csak kapkodjuk a tekintetet, mikor melyik csal lépre épp.
Pallasvuo HOGYAN CSINÁLD videója talán nem tejesen észrevétlenül, egyfajta szalámitaktikával bomlasztja az egész tárlatot. Olyan érzést kavar, mint nemrég egy koncerten, ahol a szervezők úgy rakták össze a lineupot, hogy betettek egy standup-os showmant a kísérleti elekronikát játszó zenészek fellépései közé. Míg a többiek moduláris szintetizátorokon nyomultak élőben, régi menő analóg cuccokon, viszont Goodiepal, – ez a neve az úriembernek, – két produkció között felvilágosította a közönséget, mennyire ‘nagyon kúl is ma az ilyen’ és ‘milyen sokan csinálják még ezt’, Eurorackeken játszani, hah, majd saját produkcióként betett egy Youtube-listát, amit a hasonló hangzás érdekében átvezetett egy analóg filteren. E kis kitérő nélkül az alázatos közönség minden bizonnyal lenyűgözve fogadta volna, de így már köszöni, mostantól jobban résen lesz..
A poszt-net ironikus világában mindig öröm, ha valaki egyenesen beszél. Lehet, hogy ez lesz a következő nagy dolog.