nosztalgiaest
seen from China

seen from Germany
seen from United States

seen from Germany

seen from United States
seen from United States
seen from Japan

seen from India
seen from South Korea

seen from Spain

seen from Germany
seen from United States
seen from United States
seen from Russia

seen from Germany

seen from Türkiye

seen from Germany
seen from Netherlands

seen from Guatemala

seen from United Kingdom
nosztalgiaest
gumiszubjektív 3.
A következő sztorit csak nevek nélkül merem leírni, mert már engem is követ mindenféle zsurnaliszta, és hát tudjuk milyen az újságíróhad, nem szeretnék szegény Eisi sorsára jutni. A sztori amúgy nem annyira izgalmas, de mindenképpen pikáns.
Na, szóval egyik hajnalban véget ért a buli az Extrában, de páran még nem akartunk hazamenni. Akkor a F……………i úton laktam, egy elég pöpec pecóban, egy olyan házban, aminek nagy kertje és két szintje volt. És az alsóba be lehetett nézni a kertből az ablakon keresztül. Ott lakott anyukám, ha éppen a fővárosban volt. De akkor pont nem volt.
Szóval, kitaláltam, hogy hívjunk taxit, menjünk hozzánk afterezni. És jött xy (aki manapság már egy népszerű zenekar basszusgitárosa), yz (aki manapság egy nagyon elismert zenekar énekes-gitáros-dalszerzője), meg egy csaj, akinek már nem tudom a nevét, de egy ideig velünk lófrált. Vagyis nem, de így mindig ott volt. És úgy nézett ki, mint egy töltött galamb, akibe beletöltöttek még egy másik töltött galambot. Nem volt túl jó nő, legalábbis nekem nem tetszett, de tény, hogy látványos cicijei voltak. (És úgy hírlett, két héttel korábban megvolt xz-nek is, aki manapság egy népszerű és elismert popzenei újságíró).
Na, mindegy, felmentünk, és akkor a felső szinten italoztunk és lemezeket hallgattunk, meg amit ilyenkor kell. Aztán yz elkezdett témázgatni a csajjal, majd úgy döntöttek, lemennek a lenti lakásba, megbeszélni úgymond az élet nagy kérdéseit. Mi meg fennmaradtunk xy-nal és partizgattunk tovább. Csak aztán elfogyott a bor, közben meg már hajnalodott és kicsit unatkoztunk. Ezért kitaláltuk, hogy lemegyünk, és az ablakon keresztül megnézzük, mi a helyzet.
Le is mentünk, de ilyen nagyon óvatosan lépkedtünk, nehogy zajt csapjunk. Figyeltünk, minden reccsenős faágra. A falhoz lapulva osontunk nesztelenül, nagyon kalandos volt. Aztán végre eljutottunk az ablakig. És bekukkantottunk.
De sajnos nincs csattanó. Behúzták a függönyt!
Na jó, ez már tényleg unalmas történet, itt van inkább helyette egy másik Extrás sztori, hátha valaki még nem olvasta.
gumiszubjektív 2.
2006-ban meg az volt, hogy Janika intézett egy szigetes gumipop napot. Lehetett zenélni, pénz nincs, de a lemezlovasok ingyen belépőt kapnak. Ez azon a napon volt, amikor a Franz Ferdinand és Robert Plant pont egyszerre játszott a nagyszínpadon meg a világzenein. Ezt jól összehozták, ritka egy erős este volt. Délutántól hajnalig kellett játszani, nyilván sokan jelentkeztek dj-nek, az ingyen belépők miatt. Csak ugye pont a fél 10-től 11-ig tartó sávot nem akarta senki elvállalni, mert mindenkit a Franz Ferdi érdekelt (meg pár embert a Robert Plant). Hát jó, jelentkeztem én a feladatra, nekem megérte, lesz ingyenjegyem, bulizhatok a szigeten, azt maximum megnézem Deák Bill Gyulát Robert Plant helyett, vagy valami mást, totál mindegy. És még tétje sincs, a sziget két legnagyobb koncertje megy közben, mindenki ott lesz, berakhatok kábé bármit.
Amúgy valahol a nagyszínpad mögött volt a hely, és ugye ez volt a bázis, mindenki itt találkozott a többiekkel, itt ivott, ha nem volt épp dolga. És a magasban kellett játszani, egy óriási póznán állt fent a dj pult, kábé semmi értelme nem volt. De nem baj, gondoltam, sőt külön jó: ha lesz is még itt valaki, legalább nem fog feljönni számot kérni, mert hát ki a pöcsöm mászik fel ide magától. Na, mindegy, jöttem a megbeszélt időre, már nem tudom, kit váltottam, de alig várta, hogy odaérjek, rohant is, hogy legyen jó helye a színpad előtt. Aztán negyed 10 körül szép lassan kiürült a hely, mindenki ment nézni az új vagy a régi rockisteneket.
Hát én így játszogatok, játszogatok, erre látom, hogy mászik fel a kicsit túlbuzgó pultoslány a létrán. Ez vajon mit akarhat?
Aztán felért és mondja ilyen kétségbeesett, feldúlt képpel: „Figyelj már, basszus, rakjál be valami mást, de gyorsan! Hát nem látod, hogy mindenki elmegy?!”
gumiszubjektív 1.
Szombaton, 10 év után búcsúzik a gumipop, a Mappában lesz az utolsó este, bár ezt gondolom, már mindenki tudja.
Én ugyan sosem voltam állandó lemezlovas, csak ilyen nagyon alkalmi, de már a kezdeteknél ott voltam. Akartam írni egy posztot erről a tíz évről, de erre nekem nincsen időm. Mindegy, azért így pár közepes sztori beugrott, azokat megosztom. Nyilván vannak jobbak is, csak azok ilyen-olyan okokból nem közölhetők.
Szóval, eleinte az Extra volt a központ a Ferenciek tere környékén, ott mentek szerda esténként a bulik. És mint egyszer már említettem, szinte csak haverok jártak, mindenki ismert mindenkit. A tumbleresek közül nyomult ott tesóm, zeuszka, mező, rolika, jehova, szarvas árpi, szopiszuri, yourownhole, retisonic, delfinvibrátor, asszem még bede, talán mengisztu, zogcsi és lami is. Meg biztos más is, bocs, ha valakit kihagytam. És a berendezéshez tartozott még Bán János Jászai Mari-díjas, Érdemes művész, aki ugyan nem volt indie-s, de mindig a pultnál felesezett előadás után. (Közel volt a Katona József Színház). Tényleg csak így magunknak játszottunk, meg a haveroknak. Tök családias volt az egész. És ahhoz képest, hogy szerdánként volt a buli, mindig mindenki ott volt, legalábbis ma már így rémlik. És mivel mindenki tíz évvel fiatalabb volt, Jehova például egyetemre járt, nekem meg ilyen nagyon kummantós melóm volt egy alapítványnál, szóval egyszer-kétszer simán volt olyan, hogy hajnalig idétlenkedtünk.
Aztán az egész valamikor ott változott meg, hogy divat lett ez a new rockenroll, vagy new indie-nemtudommi. A Franz Ferdinand 2005-ben játszott először a szigeten, pont amikor nagyon menők voltak, és akkor megtörtént az áttörés. Persze, ezt csak pár héttel később, szeptemberben vettük észre. Az őszi szezonban már a Natasha B-ben voltak a bulik, a Paulay utcában, ami elég kicsi és béna hely volt. De mindegy, annak a pár havernak pont elég. Egyik este –talán az első vagy második buli volt- már korán lementem, ott ácsorgunk, dumálgatunk a dj pultnál Janikával (vagy Zeuszkával?), szóval ilyen klasszikus semmi nem történik este van, amikor belép két ilyen fiatal csaj. Akiket még sosem láttunk. És mindkettő így totál fel van öltözve, jelvények, táska, indie kabátka, és cipő, meg ilyen csíkos felső, meg mittudomén mi volt még azon a héten divatos Angliában – látszott, hogy ezek baszki rendszeresen veszik az NME-t és szedik is le, amit ott látnak. Aztán megkérdezik, így szerényen mosolyogva, hogy „ugye itt van az indie party?”. Mi meg csak így néztünk egymásra, hogy most mi van. Aztán megjelent még pár ilyen divatos tini és akkor már egyértelmű volt, hogy mi van: megjött a közönség. Majd egyre több fiatal, trendi kislány, meg fiúcska bukkant fel, és a gumipop nagyon beindult. A családias hangulat eltűnt, nagyüzem lett az egész, át is került egy nagyobb helyre és jobb időpontra a buli. De legalább voltak sokan, megismerkedtem egy csomó jópofa arccal, kedves lányokkal, stb. Aztán ahogy kevesebb ilyen menő jó szám született, mert kicsit lefutott a trend, és Janika úgy érezte, már nem tudja tartani a színvonalat, úgy alkonyult be a guminak is, vagy valami ilyesmi.
turul módszer Inkeivel egy dj ketrecben. gumipop, 2003 körül a rocktogonban.
edit: 2002 az a 2003
call and response - rollerskate
the oscillators - doug buggy