Halottak napja
A régészek és a halottak.
Munkánk során sokszor tárunk fel különböző kultúrák által hátrahagyott sírokat, sírcsoportokat vagy temetőket. Legtöbb esetben ezek a feltárások a régészeti leleletek mentéséről szólnak, valamely bolygatási tevékenység (építkezés, bányászat, stb.) miatt, melyek elpusztítanák azokat. Ezért a sírbontás egy érdekes kombinációja a szakmai tevékenységnek és az elhunytak maradványainak (és ezzel békéjük) megőrzésére irányuló törekvésnek. Ezen jeles napon a sírbontás kulisszái mögé invitálom az olvasót. Előbb azonban egy könnyedebb felütéssel, a halottak napjának történetéről ejtsünk néhány szót. A Halottak napja, a Mindenszentek napját követő ünnepnap, melyen az elhunytakról emlékezünk meg és a tisztítótűzben szenvedőkért imádkozunk. Mindenszentek estéje a halottak estéje, ilyenkor 1-2 órán át harangoznak a halottak emlékezetére. Ezen a napon számos népi hagyományban készítenek a halottaknak ételt, melyet egyes helyeken a koldusoknak ajánlottak fel, hogy az elhunyt családtagokért imádkozzanak vagy azok lelki üdvösségét megváltsák. Manapság a sírok megtisztítása, gyertyákkal, mécsesekkel és virágokkal történő díszítése, valamint a halottakért szóló egyházi szertartások szolgálják a halottakról való gondoskodást és a megemlékezést róluk
E két nap története a 7. századra tekint vissza, amikor IV. Bonifác pápa 609. május 13-án felszentelte a Pantheont Szűz Máriának és a vértanúknak. Ez a nap volt a római Lemuria ünnepség utolsó napja, melyen a nyugtalan lelkeket próbálták megbékíteni. Ezt a napot előzte meg a Parentalia (Február 13-21), az ősök tiszteletének ünnepe, valamint a Feralia (Február 21) az elhunyt szerettek ünnepe, melyen az élők meglátogatták az elhunytak sírjait és ajándékot hagytak nekik, valamint nagy lakomát rendeztek a család számára.
November elsejére a Mindenszentek ünnepét VIII. Gergely helyezte át, egyesek szerint Samhain (Október 31.), a kelta újév estéjét (melyen a halottak átléptek a túlvilágra) keresztény ünneppé transzformálva Mindenszentek estéjeként.
A Halottak napjának megtartását Szent Odilo, a clunyi bencések apátja 998-ban kezdeményezte, majd a bencések terjesztették el Európában és a 14. században már általánossá vált, majd az 1800-as években vált Mindenszentek estéje a Halottak napjának viliájává.
A sírbontás
Egy terület leletmentő feltárása a gépi humuszolással kezdődik, a talaj felső rétegének eltávolításával a régészeti objektumok jelentkezési szintjéig, mely egészen magasról a humuszból is indulhat, de az altalaj szintjén a legegyértelműbb.
1.kép: tükörfelszín kialakítása
A humuszolást követően a felszín nyesésével, ún. „tükörfelszínt” kialakítva keressük (1. kép) a foltként jelentkező objektumokat (gödrök, sírok, stb.). A sírok a felszínen jellegzetes folttal szoktak jelentkezni, de előfordul, hogy egy gödörre hasonlító kerek folt végül egy temetkezést rejt. Egy foltfotót és leírást követően kezdődik meg a sírok bontása. Ez a sírok mélységét figyelembe véve ásóval kezdődik, hogy eltávolítsuk a sír betöltését egészen a csontok vagy a sírmellékletek jelentkezéséig.
Ezt követően kis méretű spaklival folytatjuk és más finombontó eszközökkel, melyek igen változatosak lehetnek a kanalaktól, a fogorvosi eszközökön át a szobrász eszközökig (2. kép). Ezek az eszközök azt a célt szolgálják, hogy a maradványokról, azok sérülése és elmozdulása nélkül tudjuk eltávolítani a földet.
2.kép: finombontás
Előkerülnek a szeneslapátok és ecsetek, hogy az eltávolított földet kidobáljuk a sírgödörből. Miután a maradványokról eltávolítottuk a földet, a sír fotódokumentációja következik, ortofotóval (3. kép).
3.kép: őskori temetkezés és mellékleteinek fotódokumentációja
Több fotó is készül a sírról, amennyiben mellékletei is vannak, melyeket megszámozunk, a könnyebb azonosíthatóság érdekében. Ezek lehetnek az elhunyt étel és ital mellékleteit tároló edények, állatok, használati eszközök, fegyverek és ékszerek vagy más, az adott kultúra rítusához tartozó elemek, mint pl. okker, a halotti lepel gombjai vagy tűje. A fotózást követően a sírról 1:10 méretarányú rajz készül biztos kezű rajzolóink által (4. kép). Valamint közben egy leírás is készül a sírról egy sírleírólapra kiteljesítve annak dokumentációját.
4.kép: kora középkori sír rajzdokumentációjának készítése
Ezt követően a sírt felszedjük a különböző testrészeket elkülönítve, mint alsó végtagok, medence, bordák és csigolyák, felsővégtagok és koponya, továbbá a mellékleteket is külön csomagoljuk. Minden egység egy csomagoló lappal kerül lezárásra, melyen a lelőhely neve, a csomagolás dátuma és sorszáma, a leletek meghatározása és kora (ha az meghatározható) mindig feltűntetésre kerül (5. kép).
5.kép: csomagolás a felszínen
A lelőhelyet elhagyva a maradványok a régészeti raktárakba kerülnek, ahol síronként dobozolva őrizzük őket, majd antropológiai vizsgálat alá kerülnek, hogy meghatározzák az elhunyt nemét, korát, bizonyos esetekben a halál feltételezhető okát vagy a vázon észlelhető elváltozások alapján annak betegségeit. A maradványok a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárába kerülnek, ahol az ország fosszilis embertani gyűjteményének és annak területén élt történeti korú népességek embertani anyagát őrzik és kezelik.
Fölföldi Boldizsár
Irodalomjegyzék:
Magyar Katolikus Lexikon
History of Halloween
