I. 33
Beszélgetek mással, de az ő mosolyáról eszembe jut a te kedves mosolyod. Hallom a nevetését, de közben te jutsz eszembe és megfeszül a testem. Megölel, de nem olyan az illata, mint a tiéd. Bókol, de te sokkal szebben tetted. Vigyáz rám és megbecsül, de melletted szeretve éreztem magamat.
Viszont ő tényleg szeret, és nem fog elhagyni. Akkor most mi bajom van?
Szeretnélek elfelejteni, de valamiért nem megy. Komolyan próbálkozok, de egyszerűen bűntudatom van amiatt, ha valaki mással ismerkedek. Pedig te hagytál el engem.













