Ma indítjuk el a “HeForShe” (Férfiak a nőkért) elnevezésű kampányunkat. Ezért most hozzátok szólok, Férfiak, mert a segítségükre van szükségem. Véget akarunk vetni a nemi egyenlőtlenségnek – és ehhez mindenkire szükségünk van. Ez az első ilyen témájú kampány az…
Emma szövege első blikkre a mindenhonnan ömlő bullshit egy újabb adagjának tűnik. Arra a típusú bullshitre gondolok itt, ami kezdetben az általános megfogalmazás miatt olyan széles spektrumban értelmezhető, hogy mind a feminizmus követőinek, mind a férfiaktivistáknak is kedves jelentéstartalmat biztosít, aztán később a dolgokba mélyebben való belemenés gyakran kihozza az ellentmondást, esetleg a nyilatkozat explicit ellentétes szándékát. Mi most az előítéletektől (és valós tapasztalatoktól) mentes, naiv befogadóként próbálunk Emma gondolataira reagálni. Feltételezzük, hogy Emma tényleg békét akar, és a saját nevében beszél. Hol is bukik el ez a nagy békevárás? Miért nem találkoznak az érdekek?
Látom magam előtt a tini lányokat, akik először ismerik fel a testük által a férfiakban kelthető remény stratégiai értékét. És ezzel az eszközzel sokkal könnyebben tudnak a megélhetésért küzdeni, mint ha a férfiak által is választható eszköztárra korlátozódnának csak. Praktikus "nővé válniuk", annak minden (kétes) kontextusával együtt, főleg egy olyan világban, ami amúgy már pusztán a biológiai nemükre elnyomással válaszol. OK, a megélhetés nagy úr. Mi a helyzet férfi-fronton? Látom a pelyhedző fiúkat, akik idő, pénz áldozatot nem kímélnek, ha a szex kerül kilátásba. Főleg egy olyan világban, ahol társadalmilag gátolt a testi érintkezés. OK, a szex nagy úr. És itt indul be kettejük a háborúja. Nyilván a hatékonyság miatt választanak partnert a férfiak a nők megvesztegethetősége alapján, és ugyanezért fókuszálnak ennyire a testük által képviselt értékre a nők. Pedig ha békét akarnánk, biztos erre áldoznunk is kéne, a hatékonyság rovására természetesen. Megvesztegethetőség helyett lehetne személyes szimpátia, barátság, míg a testi értékek helyett a hangsúly átterelődhetne az ügyességre, kedvességre. Ilyen áldozat egyik félnél sem jelenik meg.
Valószínűsíthetnénk, hogy egyik fél sem gondoja a békülést komolyan. Mások a személyes prioritásaik. Például az érvényesülés. A legtöbb ember elégedetlen a helyzetével. A környezetét, a pozícióját és az értékét hiányosnak érzi, versenyt viszont erősnek. De tényleg a verseny az emberek életére tör, mint az állatoknál. Az egerek, rókák, madarak, halak miért nincsenek beparázva az életük viszontagságaitól vagy a sorsuk bizonytalanságától? Talán még a maciktól is lenne mit tanulnunk ;)