Ott állok, előttem az egész pálya: érzem hogy ez nem fog menni, olyan jelentéktelennek számítok én ott, megint csak csalódást okozok, és lepereg előttem az egész szar életem.
DE(!) A túloldalon várják hogy én itt lerendezzem magamban a problémáimat és teljesítsem végre a feladatot. Bármiféleképpen, de valahogy lépnem kell.














