szóval, hogy nehogy az legyen, hogy csak a rossz dolgokat írom le, elmesélem, mi történt. Igazából semmi extra (ma ezt a kifejezést mindenre rá tudom húzni...), nem is értem, hogy miért, de most boldog vagyok. megint, ki tudja meddig...
A lényeg, hétfőn írtam a srácnak, h szerda vagy csüt menjünk le kettesben szünetelni, mert szeretnék beszélni vele (nem akartam melóhelyre vinni a témát, már pénteken szerettem volna beszélni vele, de leterelt, hogy nem ér rá meló után, így maradt a melóhelyes megbeszélés), így szerdán kettesben ebédeltünk. És VÉÉÉGRE sikerült kibaszott laza lenni vele, nem görcsöltem, nem feszültem be, csak a laza önmagam voltam. Elmondtam neki, hogy itt már nem az a kérdés, hogy akar-e valamit, mert egyértlemű, hogy nem, itt már csak az a kérdés, hogy barátkozni akar-e vagy sem. Barátkozás oké, az alap, mert szerinte már eddig is barátok voltunk. Mondtam neki azt is, hogy a poziváltás is szóba jön nálam, ha nem sikerül lekezelnem ezt a helyzetet. Ezen eléggé meglepődött, és kérdezte, h mit kellene csinálni, hogy ne menjek el másik csapatba. A fura az egészben az, hogy láttam rajta, hogy arconvágta a lazaságom. Mármint az, hogy kettesben én sosem így viselkedtem vele. Meg is jegyezte, hogy milyen kurvajó ez a beszélgetés. Tényleg az volt. Annyira örültem magamnak, hogy utolért a zen, és önmagam lehettem.
Szerda este perszehogy nála kötöttem ki, filmnézéschillezés+teaivás (kurvára náthás lettem, a teát meg ő főzte nekem...) stbstb...
Csüt megint nála kötöttem ki, az totál véletlenül alakult úgy. Haverommal mentem hokimeccsre, és összetalálkoztunk vele a villamoson, mert ő is a hokira ment, és amilyen bénák voltunk, teltház volt, nem engedtek már be, így elmentünk hármasban inni, a többit meg gondolom, nem kell magyaráznom.
