#kleschfless

[kleschfless]

SZAKÉRTŐM megmagyarázza, miért nem kell a magamfajtának mindenbe belekotnyeleskedni.

Bízzunk mindent a hatóságokra, abból baj még nem volt.

[kleschfless]

Dávid mindenkit a köcsögévé tesz sorozatunk következő állomásán az új főpolgi lett megregulázva.

Nem lennénk most a helyében!

[kleschfless]

A Dávid által felvonultatott rideg tényekkel nehéz vitatkozni. Aki abban a hitben élt, hogy Hollandiában tökéletes az élet, annak a fenti események most bizonyára hatalmas rést ütöttek a kognitív pszichéjén. A holland tanárok már régóta küzdöttek azzal, hogy a fizetésükből csak két-három külföldi utazásra futja évente, a megélhetési költségek emelkedése miatt pedig sokuknak kellett fontolóra vennie, három gyermek mellett szükséges-e a két autó. Mi lenne, ha még saját lakásra se telne?

[kleschfless]

“Magyarország mindenek előtt, a Jóisten mindannyiunk felett!” (A fagyizó meg amarra.)

Avagy habemus mottó!

Amely amúgy megannyi teológiai vitának ágyaz meg. Ha ugyanis Magyarország térben mindenek előtt van, akkor nyilván valahol sréviza mindannyiunk és a jóisten (avagy a mindenek) mellett található. Amely utóbbi mindannyiunk felett van. (N.b.: nem mindenek felett, hanem mindannyiunk felett!)

Tehát a jóisten nem Magyarország felett van, mivel Magyarország mindenek előtt van. De ebből az is következik, hogy mi mindannyian nem is vagyunk Magyarországon. Magyarország egy amolyan, a mindenekből kivetett, istentelen hely, ahol semmi és senki sincs. Nos, van benne valami!

De ha úgy értelmezzük, hogy Magyarország nem térben, hanem értékválasztás szempontjából van mindenek előtt, akkor rögtön két dologra konkludálhatunk: - Először is nyilván adja magát a logikai következtetés, hogy a jóisten nem olyan fontos, mint Magyarország. Tekintve, hogy mégiscsak egy értékválasztásról van szó, és hogy isten hagyományosan megtestesítője minden értékesnek és jónak, a mottó magyarán valami olyasmit jelent, hogy: “Motiválhatna minket valami jobb is, de ez nincs így. God is watching you.” (v.ö.: nemzeti minimum); - De értelmezhető úgy is, hogy Magyarország nyilván nem lehet a jóisten előtt érdékrendben, mert a jóisten nem része a mindeneknek (ti. ami előtt Magyarország helyet foglal). Ergo a jóisten nem létezik, legalábbis mi nem igazán hiszünk benne. Magyarán: “A hazaszeretet fontos. Meg isten is az. Winkwink.”

Dávid és a mottók igazi kortárs műalkotások, megannyi értelmezési réteggel, átgondolt szójátékokkal. Ki tudja, mire gondolt valójában a költő.

[kleschfless]

Mi sem jelzi jobban az uborkaszezon végét, mint hogy a minisztériumi trollokat is kiengedték a ketreceikből. Dávid kezében is újra serceg a penna, a szezon nyitányaként most egy cikkről állapította meg a SZAKMAI pallos, hogy kicsi, rövid, tárgyilagos.

A cikk blazírtsága nyilván azért is kifogásolható, mert Tarlós Pityu eddig is rengeteget tett azért, hogy Budapest zöldebb és élhetőbb legyen, az ilyesmi nem kizárólag az önkori választások előtt képezte részét városvezetési agendájának. (Hogy wifivel tudok majd öltözőszekrényeket kinyitni, egyből elfeledteti velem a városliget szétbarmolását is.)

Emellett botrányos, hogy a független médiákokban folyton csak a fikázás megy, de amikor végre, nagysokára történni látszik valami üdvözlendő, azt csak így simán leközlik. A pitypang virágzásáról is hogy megfeledkeztek...

Szóval, kedves Index, tök jogos (nomeg SZAKMAI) Dávid észrevétele, Tarlósnak is jár egy kis felszopás, illetve többet kéne cikkezni az igazán jó dolgokról! Pitypang!

[kleschfless]

A magyar babócák kackiás bajusszal és piros pöttyel a sejhajukon születnek. A szaruk is bajszos, a bajszuk is szaros. Mindezen kívüle fene talentomjuk van a mindenséghez, kiváltképp a karikás ostorhoz, és csak akkor érzik igazán hinnyén magukat, ha 10 malomkőhajintásnyira (uszkve 2 köpésnyire) van egy, de inkább kettő gémeskút vagy ivó. A magyar ugyanis ivós és nótázós fajta.  (”Az én torkom álló malom...”) Az ereiben is jövedékimentes pájinka csörgedezik. (”Úgy őröl, hogy meglocsolom...”) Csillapíthatatlan szomja csillapításakor mangalicazsíros deszkát eszik szép szelet csuda lilahagymatikumokkal - no meg piros aranyommal! -, hogy akkor is tudjon sírva vigadni, ha amúgy nincs búslakodnivalója a babája miatt. (”Árva szívem a molnárja...”) Mert a magyar csak a babája miatt búslakodik, az is bajszos, pl. amikor a Csitári hegyek alatt összetöri magát, mert elesik a vak komondor bajszában. (”Bánatot hord garatjára...”) A magyar jegények a legdaliásabbak, a magyar lyányok a legbabábbak, csudájukra jár az egész bajusztalan világ. Vigyázzunk hát rájuk, ne hagyjuk eldigósodni drága vérünk, szüljük tele a Kárpát-medencét, hadd örüljön a geci szegény!

[kleschfless]

Nem látta jönni!

Amikor Franciaország elnöke ma reggel felébredt a bájos Brigitte Trogneux mellett (aki 24 évvel idősebb nála), akkor még nem sejtette, hogy élete egy szakasza ma egy csapásra véget ér. C’est la vie!

Még gyanútlanul iszogatta délutáni café du lait-jét, hozzá a boulangerie-ből hozatott, frissen sütött macaronokat majszolt, amikor pittyegett a téléphone-ja.

Ahogy meglátta az értesítést, hogy “Dávid Barnabás Klesch a mentionné toi dans une conversation”, kiesett a kezéből az uzsonnára szánt baguette.

Remegő kézzel vette le micisapkáját, hogy gyöngyöző homlokát megtörölje. Érezte ő mindig azt az országhatárokon átívelő megvetést, hogy VALAKI őszinte, SZAKMAI alapú ellenszenvvel viseltet iránta, és számolta a napokat, mikor következik be az elkerülhetetlen: hogy Klesch Dávid Banabás a köcsögévé teszi őt is.

Szegény Emmanuel. Nem jó most Emmanuelnek lenni.

[kleschfless]

Továbbá uszonya sincs. Csicskák.