#kosárlabda

[lovasoklonelkul]

#874_22.10.28_Ljubljana, Szlovénia / Slovenia

[padgany]

//tegnap éjjel íródott//

Kosárlabda, alkohol és az utcán heverő ember

Most hajnali három óra van. Nemrég értem haza, kissé részeg vagyok, de a valóság egy csöppet kijózanított. Jelenleg az ágyamban fekszem és egy olyan napot tudok magam mögött, ami egyszerre volt kellemetlen, izgalmas, örömmel teli, tanulságos és szomorú. Izgi nem? A legtöbb napom általában mindig ugyan olyan, ma viszont mindenből kijutott egy kicsi.

Nem szeretném, ha ez a poszt is a csalódottságomról árulkodna. Igazából annyira nem is vagyok az, mindazonáltal történt pár olyan esemény is, ami megint ezt az érzést váltotta ki bennem. Ettől függetlenül ki kell jelentenem, hogy nem volt rossz ez a mai és jól éreztem magam.

Délelőtt magamtól ébredtem. Tegnapelőtt elterveztem, hogy addig alszom, amíg csak tudok, viszont a teknősöm zörgése és eszement lubickolása már kilenc körül felébresztett. Reggeliztem, zenét hallgattam és zuhanyoztam. Olvastam egy kicsit és írtam kb. kétezer szót a készülő történetem első vázlatához, ami hamarosan tényleg elkészül.

// Baromi melós ez a ,,könyvírás’’, ez még csak az első vázlat lesz, amit majd pihentetek hetekig, majd újra nekiugrom, átolvasom és javítgatom. Így készül el a második vázlat, amit majd újra pihentetek miközben átgondolom, hogyan lehetne még javítani rajta. Ha azzal is végzek, azt már megmutatom majd az ,,ideális olvasómnak’’ kritikára. Persze ő még nem létezik, de nem baj. Ez a tervem, megcsinálom. //

Visszatérve a napomra; a szokásos, délutáni magányos sétám helyett más program várt rám. Elhívott az egyik barátom kosárlabdázni. Örültem neki, legalább társaságba mehettem és sportolhattam. Mindig is szerettem kosarazni, a fociban sosem voltam tehetséges, viszont a dobáshoz mindig volt érzékem. Nagy társaság várt a pályán. Eleinte hatan voltunk, de később csatlakoztak még ketten. Egy ,,harminchárom’’ nevezetű játékot játszottunk aminek a lényege, hogy az nyer, aki büntető dobásokból a leghamarabb eléri harminchárom pontot. Sokáig elhúzódott, közben hülyéskedtünk, beszélgettünk, volt pár cigi szünet is, de végül sikerült megnyernem a játszmát. Ekkor érkezett a másik két ember, akik egy párt alkottak. A fiú hozott focilabdát és a hímneműek elkezdtek focizni. Én a lányokkal maradtam.

Eleinte csak ültünk és beszélgettünk, majd dobáltunk egy kicsit és elmentünk a közeli bárba. Ittunk egy vodkanarancsot, közben rám terelődött a szó és kaptam hideget-meleget. Szóba került az exem, akit mindkét lány szerint illene már véglegesen elengednem. Ha kell, magamat ,,megerőszakolva’’ kellene befejeznem az utána kajtatást. Igazat adtam nekik, valóban semmi értelme az egésznek. Én sem és ők sem értették, miért váltam a megszálltjává, holott csak négy hónapig voltam vele. A végén az lett a legvalószínűbb magyarázat, hogy mivel őelőtte jó ideig nem volt senkim, nyilván a törődés és a valakihez tartozás hiányzik és (talán) nem is ő. Egyikük szerint sem illettem a lányhoz az elbeszélésem alapján. Továbbá megkaptam, hogy én egy ,,hősszerelmes’’ típus lehetek, szedjem össze magam és keressek mást magam mellé, mert szükségem lenne valakire. Ezzel nem is vitatkoztam, viszont a - teljesen jogos - kijózanító pofont megkaptam, így volt min merengenem a következő percekben.

Ezután a fiúk is csatlakoztak hozzánk. Három pár és én. Volt amikor úgy éreztem kilógok a sorból, egyedül voltam a párok között szingli, aki nem foghatta senki kezét, nem súghatott semmit sem a másik fülébe és nem ölelhetett senkit, mégis jó érzés volt társaságban lenni. Az antiszociális és mizantróp személyiségemhez képest mindenkit kedvesnek és kellemes társaságnak tartottam, a közös hangot is megtaláltam velük és már én sem üldögéltem csendben, jókat beszélgettem mindenkivel.

Két vodka-alma, két gold tequila és két unikum, valamint egy fél magyaros pizza után indultam haza. Maradtam volna még szívesen, de a bár zárni készült és a többiek is haza akartak térni.

Miközben hazafelé baktattam elégedettség töltött el. Sikerült olyan emberek közé verődnöm, akik normálisak voltak és akik - mégha erre a kis időre is - befogadtak magukhoz.

Már csak két utcányira voltam az otthonomtól, amikor megpillantottam a járda szélén egy - mozdulatlanul - hason fekvő embert. Elmentem mellette, megnéztem az időjárást a telefonomon és egészen hazáig azon gondolkodtam, hogy nyolc fokban meg tud e fagyni/ ki tud-e hűlni egy ember. A kapuban viszont nagy levegőt vettem, majd magamba ,,kurvaéletezve’’ visszafordultam és elindultam a betonon heverő férfi irányába. Reméltem, hogy mire visszaérek már nem lesz ott, végül mellé érve ugyan az a látvány fogadott; egy nike cipős, rendes, igényes ruházatú, békésen, azonban mozdulatlanul heverő megtermett ember. Megböködtem a vádliját, elkezdtem keltegetni. Szerencsére felébredt és nem volt agresszív vagy indulatos, azonnal elkezdte a köszönetnyilvánítást, persze meg-meg rázta a fejét és megjegyezte, hogy ,,rendkívül be van baszva’’. Mondtam neki, hogy ezzel egyet értek, megkérdeztem fáj-e valamije illetve, hogy merre lakik. Persze egy másik városrész utcáját ismételgette. Nem szerettem volna otthagyni, mindenféleképpen haza akartam juttatni. Hívtam a taxi társaságot (mentőt nem engedett hívni a férfi), ahol a diszpécser már a cím alapján megmondta, hogy ,,azért az emberért’’ nem fog kiküldeni senkit, más is próbálkozott már, de nincs az az isten. Az sem segített, hogy kifizettem volna előre a fuvart, rám tette a telefont.

Így hát elindultam Lacival, a 130 kilós, részegen dülöngélő férfival. Az út során kiderült, hogy a ,,rendszer’’ miatt rúgott be ennyire, plusz valami Frodó nevű barátját is gyakran emlegette. Spanyolországba készül költözni, ott él a felesége és két gyermeke is, elege van Magyarországból és az emberekből. Többször elesett, kiderült, hogy nagyon fáj a lába. A kórház előtt elhaladva sem szeretett volna bemenni, így mentünk tovább. A fél órás utat egy óra alatt tettük meg, fel akart hívni egy sörre, vagy egy pálinkára, de visszautasítottam, továbbá a lelkére kötöttem; ha ébredés után is fáj a lába, menjen el a kórházba, továbbá, hogy menjen el Spanyolországba.

Hazafelé abban reménykedtem, hogy nem találok több részegen heverő embert és az járt a fejemben; hogy tud valaki ennyire berúgni?? Viszont örültem, hogy talán sikerült valakin egy kicsit segítenem. Legalább annyit, hogy nem az utcán a földön töltötte az éjszakát, hanem otthon az ágyában.

[erlaci]

NB1 - 2020/2021 - Playoff - DEAC-Alba - Game 3.

[nubesetanimus]

Mai (vasárnapi) melónapnak

semmi értelme nem volt. Át kellett mennem az Alléba a pop upba (már a neve is idegesít) ami egy ilyen kis pult, ugye a plázán belül. Ott voltunk ketten, de alig jöttek oda emberek. Közben kb háromszor lement valami ordító zenész táncos szar. Jól elfáradtam a semmiben, eladtam két darab, igen kettő napszemüveget. A Duna plázában a rendes munkahelyemen ugyanennyi idő alatt ötször ennyit adtam volna el. Nem, nem mindegy.

Na végeztem még világosban, ami mostanában ritka. Felültem a metróra és kimentem Örse @ittsarkanyokvoltak és @bubikort hoz. Ittam sört, jöttem haza fél 10 körül metróval. Másfelé indultam haza a parkon át, gondoltam beleülök a hintába még zenét hallgatok, de labda pattogást hallottam. Egy srác dobált a kosárpalánkra. Én nem vagyok félős meg tök jó új embereket megismerni. Történt, hogy ácsorogtam és néztem ahogy dobál. Gyerekkorombam nagyon szerettem kosarazni, van labdám is. Aztán megkérdezte mit csinálok ott, mondtam, hogy hallottam a pattogást. Aztán még kérdezett valamit végül behívott dobálgatni. Aztán kb egy orát dobálóztunk, közben beszélgettünk. Tök jó levezetés volt. Kicsit lapos volt a labda, de annál, hogy itthon ülök és agyalok sokkal jobb volt.

[trollkrisztusgyerek]

Lenyűgözően szexi, ahogy a szomszédos öltözőben nyüzsgő kézilabdás lányok moraja áthallatszik a mi öltözőnkbe. Ki van ez találva. (Arról, hogy alkalomadtán résnyire hagyják az ajtót, jobb nem is szólni.) Az effajta élményekért is érdemes edzésre járni.

Laktam az Ajtósi Dürer sori Kollégiumban, ahol az érintett két szobát tulajdonképpen farostlemez, papírvékony választotta el egymástól, és mellettünk természetesen – szobatársam szavaival élve – “négy Disney-hercegnő” volt berendezkedve. Az hagyján, hogy minden szavuk átjött, az igazi show akkor vette kezdetét, mikor belátogatott a pasijuk… Olyan aha-élményeim születtek akkortájt, mint például: “Hű, ezt így is lehet csinálni?…”

[shinyoperatorsludgesoul-blog]

“Nem az a fontos , hogy kikezdi a játékot aza a lényeg hogy kifejezi be .”

~John Wooden

[adamsmoments]

[aleskadiamond]

View this post on Instagram

#basketball🏀 #basketball #kosárlabda @mrbartendazhu