Hitvallásom: az ember sohasem rest kifejezni az érzéseit, köntörfalazás nélkül kinyilvánítani az igényeit, szándékait, nyíltan és egyenesen beszélni egy ideális világban – én meg direkt úgy csinálok, mintha ez az lenne.
Ideje megemlékezni, miképp ünnepelte Szűz Mária mennybevételét a jónép El Médanóban.
Midőn a színpadi performanszok véget értek, éjfélkor, a publikum egy része az óceánra néző parti kőszegélyre települt – mások – fiatalok – nekikezdtek az esedékes meztelen lubickolásnak. Lányok és legények dobták ruhaneműiket a strand homokjára, és loholtak pőrébb állapotukban az éjszakai sósvíz hűvöskés cirógatásába. Megsüvegelendőnek tartom, mennyire nem zavarta ezeket a frivol, életvidám ifjakat az éppen irányukba figyelő part menti nézőközönség ücsörgő sora.
A városi félhomályban messziről is jól látszott, ahogy két kerekded leányzó gigantikus fedetlen melleit kontrollálatlanul lóbálva szaladt fiútól fiúhoz – nyilvánvalóan büszkén viselték testi adottságaikat. Egyikük rám is mosolygott! *
Egy eltérő fizikai felépítésű, karcsú (mellesleg gyönyörű, vadmacskaarcú) lány alsóneműben ácsorgott egy darabig – pont azon tűnődtem, micsoda áldás volna, ha ő is megválna legalább melltartójától, amikor egyszer csak levette: óceán áztatta bugyiját. Őt sem feszélyezhette jelenlétem, ugyanis nem kapkodott pótolni a kritikus ruhadarabot; tíz-tizenöt másodpercig cseveghetett barátnőivel, mire lépést tett önmaga csupasz altestének újbóli takarására. Nem teljesen frissen borotvált, szúrós szőrzetű szeméremtájéka nemcsak az én látószögemben tűnt fel akadálytalanul, hanem, igaz, kicsit távolabbról, a vízzel szemközt telepedett fél város megszemlélhette, igény szerint.
Ily benyomásokra tettem szert Szűz Mária mennybevételének rendezvényén El Médanóban.
* Hasonló esett meg velem a La Caletai beachen. Egy stramm fizikumú hölgyemény a dúskeblűek büszkeségével vetette rám mosolyát. Észlelhette vonatkozó csodálatomat.
Egyik, lojálisabb, értelmiségibb társaságom hívott városba. Az ismerős arcok mellé csatlakozott egy tündöklően takaros, alkalmi megjelenésű: bársony(szerű), testhezálló fazonú, rövid egyberuhát öltött leányka.
Csinos retikült is hordott. Vörös öltözéke hajazott hasonló színtartományú hajára… azt mondta, hogy már találkozott velem: egy spanom barátnője volt. Hm. Nem emlékszem. Azt is elmondta, szokott látni engem és merre, s ekkor egyvalami leesett: baszki, ő volt az az utcán látott szép vörös, akiről legutoljára posztoltam itt! Hát azon a dokumentált napon ezért nézett rám úgy, mintha ismerne: ismert.
Az este folyamán, a sörözőben úgy észleltem, szimpatizál velem, barátságos volt. Távozáskor meg is jegyezte: “Jót beszélgettünk.”
Mesélte például, hogy járt egy koncerten, ahol a közönség csomó tagja meztelenre vetkőzött.
Mikor leült az asztalunkhoz, mindig, újra meg újra jól beláttam a ruhája alá – ő ilyenkor a tekintetemet figyelte, minden bizonnyal az érdekelte, hogy csekkolom-e a bugyiját. Fekete volt.
A tűző napon szembesétált velem egy festett vörös, amúgy feketét – pl. rövid szoknyát – viselő, az olvasztó hőség dacára erősen kikent orcájú dark/goth leányzó. Kifejezetten csinos és szép volt, tetszett.
Diszkréten rám pillantott, szolidan elmosolyodott, majd enyhén zavartan elfordította a tekintetét. Ilyenkor áhítozom, hogy bárcsak rám írna, mire hazaérek.
Fönn vagyok volt barátnőmnél, aki még mindig lófrál alsóneműben (vagy akár tusol) előttem. Kinn üldögélünk az erkélyén; onnan rálátni egy másik erkélyre, ahová egy nő tangában-melltartóban megy ki növényt öntözni.
Na, ezt nem is említettem, pedig a hónap poénja volt, abszurd kategóriában. Nyilván reagálhattam volna, hogy: "Fogadunk?" Vagy: "Gondoskodni fogok az ellenkezőjéről." Csak féltem, hogy mit tesznek velem…
/
Well, I didn't even mention that, even though it was the joke of the month, in the absurd category. Of course, I could have responded with: "We bet?" Or: "I will take care of the opposite." But I was afraid of what they would do to me…
…Bejelöl, egy darabig rajong értem, chatel velem, szívecskézi a posztjaimat, idővel aztán megritkulnak a nekem szánt lájkjai, kommentjei, mígnem teljesen eltűnnek, végül meg arra leszek figyelmes, hogy törölt is az ismerősei közül… Így múlik el a világ dicsősége. Ezredjére is.
/
…(S)he add me as a friend, (s)he's a fan of me for a while, (s)he chats with me, (s)he puts hearts on my posts, over time likes and comments become rarer until these things disappear completely, and finally I notice that (s)he deleted me on Facebook… Thus passes the glory of the world. For the thousandth time.
Nem sokat érintkeztünk, épp csak ismerősnek jelölt Face-en. Egy szép napon aztán váratlanul rám is írt, hogy feljöhet-e hozzám, mert fázik. (Valóban szeles volt az idő.) Kimentem elé, felvittem melegedni. (Én, a lovag.) Később visszamentünk a városba másokkal is találkozni, de végül bevásároltunk vacsira, és újfent nálam kötöttünk ki.
Búzaszőke hajú, bájos arcú bakfis. Alacsony növésű, alkata kerekded, van mit fogni rajta, ám egyáltalán nem pufók. (Büszke is rá, hogy lefogyott.) Csinos fekete ruhában jelent meg. Valahogy elárulta ráadásul, hogy tangát hord. A garzonban pimaszul fölemeltem a szoknya részt, és ellenőriztem: tényleg tangát. Ő természetesen visszatakarta magát, de nem botránkozott meg, elnézően mosolygott.
Mást azonban nem engedett. Még ölembe ülni sem volt hajlandó Netflix közben. Semmi tapi, semmi puszi. Megvacsoráztunk, ám úgy dőltünk le, hogy semleges a viszonyunk.
Alvásnál viszont hozzám bújt, dörgölődzött. Éjszaka pedig megfogta a mancsom, és az ágyékára helyezte. Simogatni kezdtem a vénuszdombját, a nagy szeméremajkát. Kellemes? – kérdeztem halkan. Pozitívan reagált, hát a lukához nyúltam, amit egyelőre nem hagyott. Bocsánatot kértem, és visszatértem a vénuszdombjára. Idővel megujjazhattam.
Berakhatom? – léptem tovább. Rábólintott. Segítségével lehámoztam róla a fekete rucit, hanyatt feküdt, szemeit lehunyta. Meglepően markáns puncija van, szőrtelen. Egy darabig nyalakodtam, majd ráfeküdtem. Amikor kimerültem, lemásztam. Közölte, hogy neki csupán a hajhuzigálós-fojtogatós játszmák tudnak orgazmust szerezni, nekem ellenben nem kenyerem a BDSM. Így egyikünk se ment el, de ettől persze élvezetes légyott volt.
Reggel mintha mi sem történt volna. Megkért, hogy dobjam oda levetett gönceit, mialatt karjával szégyenlősen takarta azt a testet, melyet éjjel még nyaltam-faltam. Érdeklődtem, hogy mehetek-e vele zuhanyozni, de azt mondta, hogy nem.
/
We didn’t have much contact, she just added me as a friend on Face. Then one fine day she unexpectedly wrote to me if she could come up to me because she was cold. (The weather was really windy.) I went out in front of her and brought her up to warm up. (I, Knight.) We later went back to town to meet others, but we ended up shopping for dinner and ended up with me again.
Wheat blonde hair with charming face. She is short-growing, round in shape, has something to catch on, but not chubby at all. (She is proud that she lost weight.) She appeared in a pretty black dress. Somehow she also betrayed that she was wearing a thong. I brazenly lifted the skirt part in the apartment and checked: really thong. She covered herself, of course, but she didn't panic, she smiled indulgently.
However, she did not allow anything else. She refused to even sit on my lap while watching Netflix. No groping, no kissing. We had dinner but went to sleep in a neutral relationship.
But when she slept, she hid with me, rubbed. And at night she grabbed my paw and placed it on her groin. I started stroking her pubic mound, her big labia. Pleasant? I asked softly. She reacted positively, so I reached for her hole, she didn't allow it yet. I apologized and returned to her pubic mound. Over time, I was allowed to put my finger in it.
Can I put everything in? I asked. She nodded. With her help, I peeled off her black dress, she layed on her back and closed her eyes. She has a surprisingly pronounced pussy, hairless. I licked for a while and then layed on her. When I was exhausted, I climbed down. She told me that only hair pulling and strangulation games can give her an orgasm, but BDSM is not my genre. So none of us got an orgasm, but of course it was an enjoyable time together.
In the morning, as if nothing had happened. She asked me to give her the clothes she had taken off while she was shyly covering the body I was still licking and eating at night. I wondered if I could take a shower with her, but she said no.
Tegnap 1956-os előadást tartottak a könyvtárban. A hallgatóság soraiban ült egy fiatal lány. Szegény mankóval érkezett, ínszalagszakadása volt, ha jól hallottam, ami nem leányálom, de az arca álomszép. Amikor elhaladtam mellette és rápillantottam, kedvesen rám mosolygott.
Az ilyesmi változatlanul megmelengeti a szívem; nem tudom megszokni, és sosem elég belőle. És ha nincs is benne semmi különös, megörökítem, mert örömteli újra és újra átélni az emléket.
Pesszimista előrejelzés szerint 100-140 millió ember is elkaphatja a koronavírust.
Általában a nyílt, egyenes, őszinte, szókimondó szerepében tetszelgek. Ám nem akarok képmutató lenni, úgyhogy elismerem: azt, hogy legmélyebb reményeim szerint milyen változásokat okoz a vírus egyes demográfiai arányokban és a népesség összetételében, sajnos nem mondhatom ki. De talán akad olyan, akivel kacsintással is megértjük egymást.
Minek élned, ha nem olyan az életed, amilyennek szeretnéd?
Az, hogy még életben vagyok, mindenekelőtt annak köszönhető, hogy nem áll rendelkezésemre biztos és fájdalommentes módszer a halálra. Ciánkapszulát nem tudok szerezni.
