Teának 2013-ban a kedvenc könyve volt, már értem, miért. :) Tulajdonképpen én is úgy érzem, hogy idén még nem olvastam ennél jobbat. (Btw arra sem emlékszem, hogy mit ebédeltem, szóval fel nem tudnék sorolni könyveket, amiket idén olvastam, úgyhogy ez talán nem a legkomolyabban-veendő (fogalmam sincs hogyan kéne leírni, de tuti nem így) megállapításom...) Oké, visszatérve, vagyis inkább elkezdve, délelőtt fejeztem be és a book-hangovertől még egy kicsit elhomályosul az egész, de mit gondolok róla?
Sejtettem, hogy nem egy mindennapi regényről lesz szó, de mivel az orosz irodalomban lényegében ilyen nincs is, amitől persze zseniálissá válik az egész és konkrétan a kedvencemmé (eddig mondjuk "csak" kötelező olvasmányként olvastam oroszokat, de töménységük ellenére nagyon bejönnek és ha egyszer sok időm lesz, elolvasok néhányat az alapművek közül) is egyben. Na tehát az elején persze "mi? hogy jön ide Pilátus?" sűrű pislogások közepette olvastam, aztán hirtelen realitásával és Berlioz levágott fejével minden gondolatom elszállt, és nagyjából onnantól tartottam letehetetlen olvasmánynak.
A történet ugye több helyszínen/időben/szereplő körül zajlik, amelyek persze majd a végén összeérnek (egy racionális? magyarázatban). Van a konkrét, kb. szerdától szombatig tartó időszak (ha jól számolom... amúgy tökre nem figyeltem volna, de elemzésnél mindig ez a tanárunk első kérdése, hogy mennyi a cselekményidő, szóval kénytelen voltam megfigyelni, hogy legalább erre emlékezzek, ha már a sok orosz névre úgysem fogok :D), a helyszín pedig Moszkva, és itt történik mindenféle csuda hála a Sátánnak és páratlan (vicces, szórakoztató) kíséretének.
Aztán ott van Pilátus és Ha-Nocri története az ókori Jeruzsálemben, amelyet - mint később kiderül - Mester írt meg. Ez a szál nagyon tetszett, valahogy hozzátartozik a nyaramhoz a minimum egy kereszténység/Jézus-történet, ami más szempontból dolgozza fel az eseményeket, mint a köztudott... Ebből a történetszálból egyedül Pilátus feleségét hiányoltam, aki megpróbálta meggyőzni férjét, hogy engedje szabadon Jézust (kicsit elbizonytalanodtam, hogy ez nem csak az én olvasatom-e, de remélem nem :D), de hát ez van, ez most nem a feleségről szólt.
És persze ott van Mester és Margarita szerelmi története, amelyet sokan a fő szálnak tartanak, de én valahogy nem e köré építeném az értelmezést. (Haha, fogadjunk, hogy magyarórán ezt fogjuk a legtöbbet körüljárni...) Egyszerűen az ő szerelmük nekem teljesen mellékes maradt. Lehet, hogy én olvastam rosszul a könyvet, de számomra inkább vallásfilozófia illetve a megváltozott XX. századi nézőpont rögzítése ez a könyv.
Kedvenc szereplő: a boszorkány Margarita, Behemót
Kedvenc rész: amikor Margarita boszorkányként repked :)
Zene az olvasáshoz: amikor megpróbáltam hozzá zenét hallgatni, csak elvonta a figyelmemet, de mondjuk komolyzene (ezt írtam a Bűn és bűnhődésnél is emlékeim szerint... az orosz irodalomhoz nagyon illik a komolyzene)
Ui.: Ez is B listás könyv, de úgy ítéltem meg, hogy sokkal jobban jártam azzal, hogy ezt elolvastam, mint nagyjából bármelyik A listás könyvvel. Nem csoda, hogy az oroszok a kedvenceim... De nem csak nekem, ugyanis még nem találkoztam olyannal, aki ne szerette volna pl. a Mester és Margaritát. :)