A Budavári Palota kupolaterének legrégebbi „lakója” Szervátiusz Tibor (1930–2018) Dózsa György-szobra, a Tüzes trónon. A kolozsvári születésű művész 1977-ben települt Magyarországra, édesapja, Jenő is ismert szobrászművész volt. Szervátiusz még szülővárosában készítette 1968 és 1970 között a több mint 3 méter magas, 630 kilogramm súlyú alkotást vörösrézből és vasból.
Mivel bronzöntésre nem volt lehetősége, viszont fémmel szeretett volna dolgozni, kitalálta, hogy a szívtájékától kezdve építi fel a szobrot a fémelemek egymáshoz erősítésével. 1973-ban a magyar állam megvásárolta, így Szervátiusz Tibor főműve már akkor része volt a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményének, amikor az beköltözött a Budavári Palotába 1975-ben.
A Galériát eddig összesen kétszer hagyta el egy-egy időszaki kiállításra. Mérete és súlya miatt nehezen mozdítható, ezért két kölcsönzése is speciális szállítási technikát igényelt. A szobrász egy interjújában elmondta, hogy a végtagok nélküli figurában nem csak a magyar történelem tragédiáit igyekezett megtestesíteni, hanem „benne van az egész XX. század, a két világháború iszonyú sok pusztulása, tragédiája.
Utal az atomháborús veszélyekre, Hirosimára, Nagaszakira, s így az egész emberiség tragédiája benne sűrűsödik.” Szervátiusznak közel két tucat köztéri szobra áll Erdélyben és Magyarországon.
(A Budai Várséták hírlevélből)
