-Mindent mesélj el! –szólt oda Hédi, valamiért reményekkel teli tekintettel.
- Szóval tegnap egy vörös poharas éjszakát tartottam, de ékelődött ide vodka és sör is. Már túl voltunk az este nagy részén, egy helyben ültem és valami tánctanár -akivel társadalomkritikát folytattunk, és kísértetiesen hasonlított a beszédtanáromra- már a negyedik boroskólámat fizette az éjben. Három körül járt az óra, és még mindig nem hitte el, hogy csak tizenhat vagyok. Mire felvirradt és a városba betekintett az ébredők fájdalmas tébolya, megkérdezte tőlem a hang, amire április óta szomjazom minden nap: Nem akarsz egy kicsit aludni?
A karjaiba estem. Ez az első emlékem azóta, hogy felébredtem. Melletted.
Milyen különös. Nem tudom leírni a gondolatokat. Azon gondolkozom hogy hozzád írjam, vagy sem. Minden esetre, furcsa volt. Oda menni vissza, ahonnan örökre ki lettem tiltva. A szobából, ahol a szíved lakozott egy cigire meg tizenkilenc évnyi éjszakára. Itt állok, a padlón. Épp téged várlak, hogy átöltözz. És kaptam tőled egy hatalmas pólót. A pólót, amibe beleköltöztettem magam. Talpig boldogságban. De azt hiszem egy testápoló tehet mindenről. A tubusnyomkodós fesztivál elfajult egy kicsit. Valamit túl jól, és túlteli vággyal csináltunk. Szerettem, ahogy az éjjel után, semmit sem aludva mégis fent maradtál értem. Én azt hiszem már nem is voltam fáradt. Elég kósza vágyak járkáltak abban a két szempárban, amiket már alig tudott nyitva tartani a két éhes. Mégis; mohón nézték egymást.
„Hiányoztál” –mondtam csendben, hogy elnevesd magad ezen a butaságon.
Ez egy jó játék, amíg valaki szerelembe esik. Azt hiszem az veszít, aki hamarabb lesz az. És szerintem te nyertél. Csak akkor nem értem a rengeteg mosolyt, amit ma ugyanúgy megkaptam, mint annak előtte. Hogy ugyanúgy vágytál a számra és ugyanúgy egymást lélegeztük a levegő helyett. Ugyanúgy szerettél, még ha egyikünk sem érdemelte meg. Semmit nem találtam az elmúlt hetekből a levegőben. Egy tiszta fehér kendőt láttam lebegni az ablakod alatt, amit átszőttek az árnyékok. Otthon találtam magam. Igazán szerettél újra, egy kicsit, s másképp –mégis ugyanúgy. Csak több emlékkel.
