Utólag
Volt egy pasas akivel együtt éltem, és bár kb semmi közös nem volt bennünk én picsa szerelmesen kezdtem bele a kapcsolatba. Elvarázsolódtam attól, hogy végre egy FÉRFI engem akar, tud és szeret szexelni, izgatónak, gyönyörűnek lát. Ez az érzés annyira magával ragadott, hogy minden erőmmel igyekeztem eltekinteni minden mástól. Közben volt egy szinte gyerekes, de nagyon vonzó romantikus hős világa is. Mereven becsületes volt. Egynek tartotta magát sz utolsó lovagok közül. Kivont szablyás védelmező, akinek a dárdáján lobog az imádott nő hímzett bugyogója. Sokáig nem lehet fenntartani egy olyan kapcsolatot se, ami a szexen kívül semmilyen igényét nem elégíti ki az embernek. Hiába volt minden kényeztetésben részem, a belső világom szenvedett az unalomtól. Nem mentünk sehova, nem csináltunk semmit, nem voltak terveink, nem volt jövőkép, az élet csak a mindennapi taposómalom és a szex volt. Iszonytatóan sokáig szállítottam a kapcsolatba a tartalmat, míg végül kimerültem. És amiben kimerül az ember, ugye... ott rés is keletkezik.. ugye... hát fülig beleszerettem valaki másba, akinek meg teste nem volt, csak agya. Amíg együtt voltunk, a pasas állította, hogy ő szerelem nélkül nem tudna dugni vagyis nem akarna vagyis nem, nem, szerelem nélkül semmi értelme! Én úgy voltam vele, hogy ne legyen az ember képmutató, szerelem nélkül is lehet dugni, lánykoromban én is szexeltem szerelem nélkül is, csak a szexért, nem látom benne a kivetnivalót. Az egy más dolog, hogy az ember a párkapcsolatában hűséges, de ne mondjuk azt, hogy szerelem nélkül nem lehet vagy nem jó vagy, hogy szerelemmel jobb. Nem általános érvényű dolgok ezek, hanem egyéni és alkalmi gondolatok meg érzések. Hát, vérre menő vita volt. Kicsit bosszantott amikor a szakíts után a pasas tucatnyi nővel feküdt le. (onnan tudtam, hogy a fiammal továbbra is tartotta a kapcsolatot, és néha szivárogtak hírek, főleg olyasmi ami a fiamat összezavarta. Ennek nyilván nem örültem) Csupán azért bosszantott, mert nem mondhattam neki, hogy helló, emlékszel a vitánkra? Emlékszel, hogy micsoda hevesen kardoskodtál, hogy te biztosan nem akarnál érzelmek nélkül dugni... Leszarom kivel vagy, csak a vitatéma érdekel. Látod, hogy működik ez, baszod, csak nem mertél vele szembenézni. Nem illett a Lovag imidzsbe. Végül két nő maradt, akik közül választania kellett. Magamban nevetem, ha így, akkor nagy szerelem nem lehet egyik irányba se. Vajon mi lehet a választás alapja? Melyikkel jobb szexelni? Vagy valami más? A lánnyal aztán 7-8 évig megvolt a kapcsolat, sosem költöztek össze, nem is értettem (mondom, pár évente elért valami hír a pasasról, amúgy teljesen érdektelen volt, a szakítás után sosem beszéltem vele többet. Nem volt miről). Nem nagyon értettem, hogy se gyerek nem lett, se házasság, a pasas elkezdett öregedni, hát mire vár még?
Meséli a fiam, hogy szakítottak, de már van barátnője. A kolléganője. Na, ez gyors volt. Vajon mióta volt már tervben, hogy ha nem lenne kapcsolatban, akkor csak megdugná ezt a nőt? Vajon a barátnője hitt benne, hogy nem vonzódik a kolléganőjéhez? Vajon elhitte a sztorikat, hogy ugyan, nem kell féltékenynek lenni, ugyan, XY semmit sem számít, ráadásul kolléga, hát házinyúlra nem lövünk?
Őszintén remélem, hogy a közös munka ad beszédtémát nekik, és végre csinál valakivel gyereket és boldogan élnek. Mert nincs a csávóval semmi baj, nem rossz ember, nem tett ellenem semmit, olyan amilyen. Éljen boldogan! Mindig furcsa, hogy valaki, akiért annyit bőgtem, aki felkavarta az életem, most ennyire nem számít. Csak egy sztori, egy gondolatsor. Egy plasztikusabb szereplő az írásaimban. ;)
És biztos vagyok benne, hogy az én orromat is rengeteg mindenbe bele lehetne verni utólag. Nagy szerencse, hogy ŐK nem blogolnak. :D
