A LUMSA egy kicsi magánegyetem, így nem rendelkezik kollégiummal. A spotahome.com nevű oldalon bukkantunk egy külkerületi (Ponte Mammolo metrómegálló) lakásra, ahol egy szobát béreltünk ketten, havi 500€-ért, fejenként 250€-ért. Ezzel az összeggel nagyjából az ösztöndíj felét költöttük a lakásra. A lakástulaj egy csupaszív, 50 év körüli testvérpár volt, Francesca és Antonio. Velük a költözés előtt vettük fel a kapcsolatot. Antonio kijött elénk a reptérre és hazavitt minket, így nem kellett a nagy bőröndökkel tömegközlekedni az idegen városban.
A lakásban a szobánkon kívül még volt 3 másik szoba, két fürdőszoba és egy konyha. A szabad szobákat airbnb-n folyamatosan ki tudták venni, így az 5 hónap alatt számos lakótársunk volt: Locman Algériából, David Kolumbiából, Sylvia Argentínából, Youseff Marokkóból, Mark Németországból, Constance Franciaországból, Kayla Amerikából; és még sokan mások. A közös konyhában számos éjszakát virrasztottunk velük, beszélgettünk, játszottunk, főztünk egymásnak. Francesca és Antonio nem éltek velünk, azonban gyakran meglátogatta minket a kiadó szobák miatt. Velük nagyon sokat tudtunk olaszul beszélni és mindenben a segítségünkre voltak.
A lakás környéként minden szükséges üzletet megtaláltunk. Boltok, zöldséges, pékség, kávézó, posta, bank. Az olcsó kínai üzletekben szinte minden megtalálható, mi ezekből szereztük be a lakberendezési tárgyakat, amivel picit otthonosabbá tettük a szobánkat. Kezdetben kicsit idegennek éreztük magunkat az otthonunkban, szükség volt arra, hogy melegebbé, barátságosabbá, otthonosabbá tegyük a szobát. Jó érzés volt egy-egy hosszabb nap után hazatérni és megpihenni, visszahúzódni.