Beleszerettem a hangodba, elbűvöl!
Egy jelenés vagy, a pillanat, ami felőröl!
Eltörli a könnyeket a mosolyod, ami az arcodon villan fel!
Nem is tudod, milyen csodás, mikor a két karod átölel!
A mindenség vagy számomra, ami sose múlik el...
Amíg a receptoraim reagálni képesek, addig lelkem felismer...
Te nem is tudod milyen csoda vagy nekem, valójában mit jelentesz!
A tudomás, hogy a sok harc után a karjaidból többé el nem eresztesz!
A szuszogásod hallom minden reggel, ebbe olyan szívesen eltévedek...
Az elismerő mosolyok láttán, amit az arcokról leolvasok, sosem kétkedek!
Szeretlek, kérlek míg lélegzem ne engedd el a kezemet!
A csoda lehengerel, te tündökölsz és veled én, míg adod a fényeket!
Ahová megyek te leszel, ahonnan jövök te voltál...
Akinek a dalaim dúdolom, a verseim írhatom...
Foghatom a kincseit a tenyeremben, amik jóváírják a rossz napom...
Csoda vagy, a legnagyobb és legvarázslatosabb!
Nem is tudod, hogy mit jelentesz, szeretve szeretlek, te vagy a legfontosabb!