Két világ közt
Két világ közt szereztük, mégis megvannak! Az emlékeink bennünk, a szavainkban, nem az ágy alatt vannak! Furcsa mód veszünk el, mintha csak vízió lennél! A valóság sem lenne hitelesebb egy ilyen estnél! Volt, mert a nyakamon maradtak a nyomaid... Pontosan úgy, ahogy a szívemben az aljas kis játékaid. Ha neked tévedés, nekem attól még átkozottul gyönyörű, Két világ közt sodródtunk pár óráig, hihetetlenül könnyű! Nem tudtam kivárni a reggelt, a boldogság a lelkembe szökött! Pedig jobban tettem volna ha nem hiszem el, már kiütközött! Otthon maradtam ezután hetekig, hónapokig egy világban amit nem ismerek! Te szárnyaltál tovább egy világba, annyi csodát megtalálva amit én sose merek! Két világ közt, két irány közt gyengültem el... Két tűz közül választottam a hamisat, hogy majd valaha felemel! Két világ közt megáll az idő, ezt megtanultam, végtelen. Ha két világ között éltük át, akkor fennakadt az emlékeken... Hinnünk kell, -vissza sosem tér- hogy végtelennek tűnt, ám vége szakadt! Két világ közt őrlődni se az emlékeken, sem érted nem szabad! Feláldozni a legszebb perceket szükséges, különben megcsorbul. Két világ közt élni tudom mit jelent, mindennap előfordul! Az emlékeink itt táncolnak a szobában, nem az ágy alatt! De tudom, hogy két világ közé kerülni még a te csókjaidért se szabad!