Napi rutin
Folyamatosan csak tettetni magad valaki másnak
@liliom-feher-nyar

#football#world cup#jude bellingham#soccer#england nt#world cup 2026




seen from United States
seen from Maldives
seen from Venezuela

seen from United Kingdom
seen from China
seen from Egypt
seen from United Kingdom

seen from Canada
seen from China
seen from Australia

seen from United States

seen from United Kingdom
seen from United States
seen from United States

seen from Malaysia
seen from United States

seen from Germany
seen from United Kingdom
seen from Germany
seen from Vietnam
Napi rutin
Folyamatosan csak tettetni magad valaki másnak
@liliom-feher-nyar
Reggel: fáradtság, fájdalom, fájó szemek az alvás hiánytól, gyomorgörcs. Napközben: Idegesség az iskola miatt, délután alkoholizálás. Este: alkohol+gondolkodás mit csináljak másképp.
Mit tegyek az ürességgel a lelkembe?, nem bírok sose szembe nézni magammal.....
én, minden este: holnap reggel felkelek, és produktív leszek. én, minden reggel: eh, majd holnap.
5:30.”reggel” van. tudtad, hogy a szervezetednek nagyon nem tesz jót, ha hirtelen, éles hangra ébredsz fel? nos, ennek tudatában kinyomom az ébresztőt, és a stressztől borsóméretűre zsugorodott gyomorral lemegyek reggelizni. megeszek egy fél pirítóst, de egyáltalán nem vagyok éhes. fogat mosok, aztán vissza a szobába. felöltözök, gyorsan magamra kapok valamit. minimális sminket teszek fel, és persze rengeteg korrektort a szemem alá. mi mással tudnám elfedni a karikákat, amiket a kóros alváshiány okoz? a gondolataimat meg nem tudom kikapcsolni, hogy hagyjanak aludni éjszaka. szóval elindulok a suliba, ahol nulladikkal kezdek, aztán lehúzok még 7-8, esetleg 9 órát. mind olyan unalmas, hogy majd’ bealszok, ráadásul semmi olyasmit nem tanulok, amire ténylegesen szükségem is lesz az életben. nagy nehezen hazaérek, hullafáradtan, ahogy az elvárható. ekkor körülbelül 4, fél 5 között van az idő. nekiesek a tanulásnak, amire igen nehéz odakoncentrálnom. de tegyük fel, ez egy jó nap, viszonylag. este fél 10 körül végzek is. mivel a suliban borzalmas az ebéd, a büfénél meg mindig kilométeres sorok állnak, most hozom be azt a lemaradást, amit napközben halmoztam fel. tudtad, hogy ha közvetlenül lefekvés előtt eszel, gyorsabban halmozódik fel a zsír? most, hogy már ezt is tudjuk, megeszem a nagy tányér kaját, rosszul érzem magam miatta, edzeni már nincs időm, szóval csak letusolok. be az ágyba, hogy megint végigforgolódjam az éjszakát, és reggel kezdhessem elölről.
Feldolgozhatatlan tartalom - "mindenre lesz még idő az életben"
TLDR: Kezdjünk el tudatosan tartalmat fogyasztani, ne pazaroljátok a kiszabott időt a szükségesnél jobban
A könyvekkel kezdődött pár éve, hogy elkezdtem módszeresen elolvasni a világ top könyveit, úgy értem a legfontosabb műveket vagy azokat, amelyek az általános vélekedések szerint a legjobbak. Persze az, hogy ki szerint mi a legjobb, az is némi utánajárást igényel, de ez a post nem erről szól. Még nem értem végig a projekttel (...), de jöhet a kérdés, hogy miért tettem ezt? Miért ne? A kíváncsiság is mozgat, de fontosnak éreztem, hogy tudjak róluk, miért tartották arra érdemesnek őket és így tovább. A listát böngészve azt is megállapítottam, hogy sokat már útközben elolvastam, de azért még akad a polcon... Aztán ezen könyvek mellé jöttek azok az olvasmányok, amelyek a személyes preferenciáim vagy adott stílus legjobb könyvei összefésült listák alapján. Vagy valaki ajánlotta... Egyáltalán nem vagyok egyszerű helyzetben, mert teljesen szélsőséges az érdeklődési köröm, túl sok dolgot kedvelek, szóval válogatnom kell. Könnyen lehet összerakni egy jó hosszú listát, amit érdemes volna elolvasni, mert hát "kihagyhatatlan" mindegyik vagy annak mondják. Ráadásul az elolvasandó könyvek száma folyamatosan növekszik...
Más tartalommal sincs ez sokkal másképpen. Filmek. Talán ebből a 100-as listát lehet elérni a leggyorsabban és feldolgozni. Ezekkel állok a legjobban, ha a felszínt nézem. Ugyanakkor ahogy mélyebbre megyek valamelyik ágon vagy sorozatok kerülnek elő vagy adott témára koncentrálok, akkor hirtelen szembesül az ember a bőség zavarával. Zene is nehéz eset, mert azt is úgy hallgat a mai ember, hogy a Spotify meg a többi próbálja rávenni, hogy playlisteket csináljon - a user csak vegye le a tortáról a kedvenc falatait és meg is vagyunk. Valakik eldöntik mi a legjobb. Mi van ha más is tetszene adott albumról? Hogy fog kiderülni? Sehogy? Sehogy. Borzalmas, tiszteletlen. Olyan, mintha a jobb filmekből csak az ikonikus jeleneteket néznénk meg. Aki zenében tényleg meg akar érteni egy albumot, ahhoz kell idő, meg egy normálisabb füles, hangrendszer. Aztán többször meghallgatni és így időt hagyva megérteni a zenét. Egészen más minőség lesz, tényleg. Lehet zabálni két pofára is, meg "csak szóljon valami a háttérben", de ez a felületesség, annyira elinflálja a zenét és tökéletesen elkerüli azt a zsenialitást, amelyek ezek a produktumok rejthetnek. Már akinek van rá igénye.
Aztán itt van a videojáték ágazat, ami az évek alatt nagyon átalakult és aki nem egy kő alatt él, az nagyjából tudja, hogy egész más mélységekbe vihet, mint aminek indult ez a scene. Véleményem szerint több közülük kulturális élmény szinten is számontartható. És itt nem speciális vagy egyedi mechanikákról beszélek vagy megjelenésről, hanem történetekről, sorsokról, tanulságokról, stb. Vannak játékok, amelyek lelkileg megterhelőek és az ember inkább nem játszik velük. Érdekes mi? Ráadásul hosszúak is.
És körbenézve más irányok is vannak. Végtelen út, elágazás és kulturális fekete lyuk. Az ember élete egy pontjára érkezvén számot vet, mit kellene még megélni, tapasztalni- így negyven felett kezdenek átértékelődni a dolgok. Persze nem kell megijedni, messze még a vége, csak egyáltalán. A klasszikus fiatalos hozzáállás, hogy mindent két pofára zabálunk, mert "mindenre lesz még idő" felhője szép lassan eloszlik és akkor rájön az ember, hogy nem, nem lesz idő. Egyáltalán nem mindegy mi szól a hangfalban míg ezt gépelem (Vangelis - Spiral című lemeze egyébként)...
Erre van hát a bakancslista? Nem, én a bakancslistát nem keverném ide. Az ugyanis konkrét élményekre épül, pédául "szeretném látni élőben a Golden Gate hidat", vagy "el akarok jutni Tűzföldre", de lehet, hogy kisebb mértékű célok ezek. Azt gondolom, hogy egy ponton az ember tudatosabban kell, hogy tartalmat fogyasszon, a napi rutinba illeszthetően. Amit úgy kihány köré a világ, azt pedig erősen válogatós üzemmódban kell szemlélni. Ez egy igény szint, nem kell tőle félni. Értem, hogy vannak trendek, meg ott a FOMO is, de nem kell minden hype vonatra felülni. Attól nem lesz fiatalosabb senki, (de legalább ízlésről sem fog vitatkozni) hogy mindig az tetszik neki, amit éppen a rádióban játszanak vagy a moziban. Egy óra TIKTOK pörgetés után rájön, hogy elment egy óra és közben tulajdonképpen mi is történt? Néha persze jó az, a kérdés, hogy kiégett aggyal minden nap ezen felületek céltalan frissítgetése tényleg hozzáad valamit?
A javaslatom az, hogy a nagyívű célok mellett a tompán unalmas hétköznapokat is tegyük tele ezekkel a kisebb lépésekkel. Nem azt mondom, hogy minden percet maximumra kell járatni, meg ki kell maradni a napi trendekből, stb, de ha van némi koncepciónk, sokkal jobb érzéssel fogunk tartalmat fogyasztani. Mindig van mihez nyúlni, aztán haladunk vele úgy, ahogy az élet engedi. Én így csinálom. Nagyon nem feszülök rá, mert van elég stressz az életemben, de amiről még én dönthetek, ott nagyobbrészt tartom a gyeplőt. Próbáljátok ki, nekem bevált!
Multikulti az, amikor az éjszaka folyamán félóránként más nyelven üvöltenek, kornyikálnak, visítanak az ablakod alatt.
https://mymodernmet.com/podio-daily-routines-famous-creative-people/