anything but learning German bruh
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from Yemen
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from Singapore

seen from United States
seen from United States

seen from China

seen from Malaysia

seen from United States

seen from United States
seen from China
seen from United Kingdom

seen from Russia

seen from United States
seen from Maldives
anything but learning German bruh
Negyedik nap: A Lomnici-csúcs. Reggel amint kikecmeregtünk az ágyból, magamra húztam 4 harisnyát,egy cicanadrágot, 3 zoknit, egy farmert, 3 pólót, 2pulcsit, kabátot, bakancsot sapkát sálat, és így is fáztam. Elmentünk az indulópontra, ahol közölték hogy sztornó, mert hogy nagyon fúj a szél"HOW MUCH WIND". Hát jó akkor menjünk a Csorba-tóhoz,majd ott jólesz,utána megnézzük újra a hegyet. Jó is volt,nagyon szép nagyon havas,nagyon hideg,de imàdtam. Csak aztán sikerült elvesznem. Ezt majd kifejtem. Nade meglettem ‘kis’ lebaszás után nagy idegbetegségekbe elindultunk a hegyhez. Sikerült is cirka 436 euróért jegyet venni majd fellibegtünk a középső állomásra ahol kis hóban való tapicskolás után bementünk az étterembe és kettő órát teáztunk és hallgattuk a csujjogató szlovák népzenét. Eljött a délután három óra, egy másik libegővel végrehajtottuk a csúcstámadást. Persze amikor mi fennvoltunk akkor -18 fok,és hóvihar volt, előtte utána verőfényes napsütés. Thx Murphy. Nem számít. Nekem a kedves történelem tanárom mesélt a flow-élményről. Nem vettem komolyan,mit hippiskedik itt nekem stb. De amikor felértem…. ugráltam,futottam, játszottam,gyúrtam hógolyót, megettem, kiabáltam a nagy fehér semmibe. Ott voltam a világ tetején és mint aki megőrült percekig nem éreztem sem a szelet, sem a hideget, csak egyszerre éltem át minden élményem amit eddigi életem során megéltem. Hihetetlen volt. Mindezek után lelibegtünk, és irány a szállás.
Olyan hideg volt hogy eltört a szemüvegem.
A legkirályabb spárgák napja.
Kellemes húsvétot!
hi Wendy yes wendy
Anyuu
Második nap: Auschwitz-Birkenau. Remekül indult a reggel…elvileg 7:30kor lett volna reggeli… nahát a familifroszt volt oly kedves és 6:40től 10 percenként dörömbölt felváltva az ajtón hogy biztos elkészüljek,hozzátenném 3 lerc alatt felöltöztem és 7:17-kor már a reggelizőben ültem,felettéb morcosan. Odaértünk Auschwitzba ahol szépen beálltunk a sorba. Röpke 40 perc várakozás után elmondták hogy ez rossz sor,előtte meg kell venni a jegyet. A csapat fele átállt oda. Megkaptuk a jegyet,és kiderült,csak négykor tudunk bemenni Auschwitzba,úgyhogy szépen a fekete busszal átmentünk Birkenauba,ahol megtapasztaltam milyen szögesdróton mászni, és birzasztó kínosan el kellett mesélnem a 11 éves hnokahúgomnak a hely egykori funkcióját. Visszamentünk Auschwitzhoz megint vártunk egy órát. Az alatt a Noncsi volt oly kedves és kificamította a bokáját. Végigjártuk a múzeumot, és azthiszem ha nem az lenne a múltja,ami simán el tudnék itt lakni. Egész kellemes hangulata volt a robosztus téglaépületeknek. (Tudom,morbid vagyok) Este eljuttattuk a Noncsit a kórházba,kapott egy fasza kis sínt a lábára és a másik recepcióst+a főnököt is kiidegeltük.
Nem tudok angolul.
A szálláson még mindíg hideg volt.
anyanaynayanyanayanyanaynayanayanahanayanahayana