#nonszensz

[pokolbol-fel-aztan-vissza]

Lehet, hogy.... Igazából nem is létezik, csak mi szeretnénk, hogy létezzen. Ezért képzeljük bele mindenhova.

[csacskamacskamocska]

Mindenkinek kell egy támogató

mondta tegnap a szerkesztő, akivel beszélgettem. óóó, nem rólam volt szó, dehogy! Ez volt a válasz arra, hogy miután órákon át arról beszélt, hogy Logan hogyan is lehetne jobb író, mi hiányzik az írásaiból és azt mondta, hogy összehoz egy kiadótulajdonossal és menedzseljem le, hogy Logan megbízást kapjon és én megkérdeztem, hogy oké, és a legjobbakat és tényleg ezeréves cimbik vagyunk, de könyörgöm, miért nekem kéne menedzselnem az ő írói karrierjét? Nem vagyok a felesége vagy a titkárnője vagy a senkise, és teljesen kiszámíthatatlan a reakciója, miért kéne nekem ezt magamra húznom? Mert mindenkinek kell valaki, aki támogatja. Ez volt a válasz. Tényleg önzés lenne, ha megkérdezném, hogy: és engem? Engem ki fog támogatni az írói karrieremben? Ki lesz az, aki a kritikára ellenpéldát tud hozni amikor támadják a faxnijaimat? Ki lesz, aki objektíven, de jóindulattal kezeli az íráshoz való viszonyulásomat? Ki lesz az, aki úgy beszélget egy szerkesztővel (aki nyilvánvalóan már némileg részeg) rólam, hogy abban van egy sóhaj: bárcsak ilyen egyszerű lenne ez... Valójában nem létezem. Alanyi jogon nem vagyok számontartva mint író. Én a szervező vagyok, meg egy csoport anyukája, meg más író támogatója. Nem bánt a dolog, nem keltett bennem felháborodást vagy sértettséget. Tudomásul vettem, hogy egyedül vagyok a dolgaimmal. Közben azt is megtudtam, hogy a szerkesztő másfél évig járt a társaságból azzal a csajjal, akit én ki nem állhatok. Soha észre nem vettem rajtuk, hogy nekik valaha is bármi közük lett volna egymáshoz. Sőt, ha tippelős játékban lenne ez a kérdés, nulla esélyt adtam volna annak, hogy ők valaha is... kibaszott modoros picsa. Most jöttem rá ahogy írom, hogy ez a bajom a csajjal, hogy modoros. Mert amúgy okos, tájákozott, szóval kedvelnem kéne, de az agyamra megy! :D Nem sokan vannak ilyenek, de azok a csajok, akik az agyamra mennek érdekes módon egyik se szép és kedves nő akire mondjuk féltékeny lennék vagy hasonló marhaság. Viszont mind kibaszott arrogáns és meglehetősen erőszakos miközben amit valójában tesznek a pukk, lufi, buborék. Cselekvés sosincs mögötte. Csak kioktatás meg kellemetlenkedés. Háromra értem haza. Ja és az volt az egészben a vicces, hogy mindeközben, amíg Logan írói karrierjének lehetőségeiről beszélgettem (a szerkesztő kezdeményezésére), a közben Logan épp azzal volt elfoglalva, hogy messengeren elmagyarázza, hogy miért vagyok nem normális. :(

Szerintem ez az egész sztori annyira én vagyok, hogy ennél énebb már nincs. :/

[pokolbol-fel-aztan-vissza]

Naiv tévhiteim egyike,

hogy a hosszas zuhanyzás nem csak a testemet, de a lelkemet is kimossa,

hogy ha többet alszom, a szívem megpihen,

de valójában sem a víz, sem az álom,

se nem tisztít, se nem gyógyít,

csak azt mutatja, hogy igenis van egy kis megálló néha szenvedés és szenvedés között.

[pokolbol-fel-aztan-vissza]

Mondatok, amik faszságnak tűnnek, de valójában igazak:

1. Találsz jobbat.

2. Idővel jobb lesz.

3. Aki hozzád tartozik, az előbb vagy utóbb visszatalál hozzád.

4. Amit neked szánt az élet, azt senki nem veszi el tőled.

5. Számítasz.

[pokolbol-fel-aztan-vissza]

Ha valaki szeret, azt érzed.

Ha nem tudod eldönteni, szeret-e vagy nem, akkor csak te akarod, hogy szeressen.

[pokolbol-fel-aztan-vissza]

Addig képes vagyok neked megbocsátani,

amíg a szívem határain belül mozogsz.

[pokolbol-fel-aztan-vissza]

Részegen még a halál is elviselhetőbb.

[pokolbol-fel-aztan-vissza]

S talán nem is létezik sors.

Az érzés,

amit érzel,

hogy egybe tartoztok és

hogy együtt kell lennetek,

csupán a te fejedben van.

Talán csak ennyi

az egész szerelem.

Hormonok és idegpályák.

Érzések és szívdobbanások.

A sorsot nem érzed,

s az egybetartozás érzése

csupán egy szerelem okozta

félrevezetés.