PASZTIRCSÁK POLINA - operaénekes
19 évesen kezdett éneket tanulni Bikfaly Júliától Budapesten. Később Mirella Freni olaszországi „Centro Universale del Belcanto” iskolájában tanult öt évig. Legutóbb Japánban vendégszerepelt a Magyar Állami Operaház társulatával. Ősztől többször is láthatjuk majd az Operaház színpadán.
1. Milyen típusú emlékek inspirálnak jobban: a jók vagy a rosszak?
Egyértelműen a jók. Azokból merítek erőt és kedvet a további feladatokhoz. A rosszakból tanulni lehet, de inspirálódni aligha. Azokra visszagondolni inkább nyomasztó szokott lenni számomra.
2. Ha újjászületnél egy ma élő vagy már halott művész személyében, kit választanál?
Nem tudom... azt hiszem, jól vagyok én itt, ebben a bőrben. Viszont szívesen utazgatnék más korokba. Például a 18. században Európa országaiba. Beülni Mozarték kocsijába és beutazni velük Olaszországot, Németországot, Angliát, Franciaországot, stb. A betegségek miatt nem akarnék túl sokáig maradni, egy foghúzás ténye is hamar elvenné a kedvemet az időutazástól. De a művészetek és a kézművesség szépségeit testközelből megcsodálni egy ilyen szempontból elég jellegtelen korból jövet szívesen megtenném... Vagy akár a múlt századfordulón Bécsben vagy Párizsban. De szívesen mennék az annyira csábító nyolcvanas-kilencvenes évek Amerikájába, Francia- vagy Olaszországba, vagy... mindegy: nyugatra! Ez a vágy még gyerekkoromból ered: a Zöld kártya c. film, vagy a Házibuli Sophie Marceauval... az illatos radírgyűjteményem, a Nutella, amit az olasz rokonok hoztak először... Rengeteg apróság, ami gondolatban azonnal elrepít ebbe a képzeletbeli csodavilágba.
3. Hogyan lendülsz túl az időszakos alkotói válságon?
Ha fáradtságból ered, akkor kikapcsolok mindent és pihenek. Ha pedig lelki okokból ered, akkor nem foglalkozom vele, mert általában az is csak a fáradtság jele. Nem vagyok egy lelkizős típus, inkább gyakorlatias. Abban hiszek, hogy a lelki problémákon hamarabb túl lehet lenni, ha az ember nem tulajdonít nekik túl nagy jelentőséget és halad tovább a maga útján. Akkor minden helyreáll.
4. Kinek mutatod meg először az új munkádat/alkotásodat?
A testvéremnek és a szüleimnek. Ők ismernek a legjobban. Aztán a tanáraimnak, akiknek a véleménye sokat számít, de mindig relatív marad.
5. Mi a legkedvesebb gyerekkori emléked?
Fú, nehezen tudok kiemelni valamit. Az egész gyerekkorom csodás volt, és a mai napig nagyon fontos számomra. A barátnőkkel való önfeledt barbizások, a Michael Jacksonra és a Dirty dancingre alkotott koreográfiáink, amire belépőjeggyel beparancsoltuk a szülőket nézőnek... Imádtam boltost játszani otthon. Amint valamiből nagyobb mennyiség gyűlt fel otthon, pl. anyu cérnái vagy apu fotós negativjai, azonnal röltexet vagy fotóstudiót nyitottam, és mindent eladtam a családtagoknak. Azt imádtam a legjobban, amikor nagybevásárlás volt, és amint hazaértünk csemegeüzletet rendeztem be a konyhában. Hatalmas élvezettel adagoltam le a felvágottakat, és tettem hozzá az elmaradhatatlan: „Kicsit hosszabb, maradhat?...”-ot! Részben ennek a pszeudo kereskedői vénámnak köszönhetően adtak be a szüleim a külker szakközépbe... :D A szakérettésgin megesküdtem a zsűrinek, hogy közöm nem lesz a szakmához: átengedtek.
6. Mit érzel, amikor egy másik művész a tiédhez hasonló munkát készít?
Ahány hang, annyi ember és annyi féle interpretáció. Soha nem lesz ugyanaz. Ha mégis nagyon hasonló, azt megfigyelem miben, és levonom a pozitív vagy negatív következtetést.
7. Mit szeretnél, hogy miről emlékezzenek majd rád?
Erre babonából nem válaszolok. ;)
8. Gyűjtesz valamit? Mi az?
Szeretem az írószereket és a füzeteket, de a bögréket is. Ja, a filmeket! Szeretem megvenni a kedvenc filmjeimet. Állítólag gyűjtöm a cipőket is, de szerintem azok maguktól gyűlnek...
9. Kedvenc budapesti pillanat?
Bakáts téren várni az unokaöcséimet, hogy kijöjjenek a suliból. Aztán menni fagyizni a Juhászba!
10. Van olyan gyerekes szokásod, amit akkor csinálsz, amikor senki nem figyel?
Nem tudom mi számít gyerekesnek... Esetleg az, hogy önmagammal társalgok a tükör előtt összefüggéstelenül különböző idegen nyelveken?
11. Mi volt a legnagyobb őrültség, amit eddig csináltál?
Leugrottam a mozgó vonatról, mert későn kaptam észbe, hogy már Milanóban vagyunk és a vonat már indult tovább. Az egész pályaudvar és a vonat utasai végignézték a hősies tettet, és valószínűleg rajtam kívül mindenki tudta, hogy ez még iszonyúan csak Milano elővárosa... Az együttérző arckifejezéseket csak pár perc múlva értettem meg, miután összeszedtem a barátnőm által vonatból utánam dobált csomagokat és rápillantottam a Milano tábla kitakart részére...
12. Van-e napi rutinod?
Elég rutinmentes az életem, de a reggeli készülődés: kávé, zuhany, smink, öltözés... ezt nem lehet elkapkodni. Frissen, nyugodtan és illatosan kezdeni a napot! Utána jöjjön, aminek jönnie kell.
13. Kedvenc tárgyad?
A Faber-Castell töltőceruzám. Az iPhone is az, de mivel árt az egészségnek, ezt csak titokban szeretem. Az örök tárgyi élettársam a naplóm. Gyerekkorom óta.
14. Hogyan fogsz neki egy új munkának?
Felmérem a terepet, hogy mennyi időm van rá, milyen nehézségű a darab, és milyen próbakörülmények állnak a rendelkezésemre. Megveszem a kottáját, és egy számomra szimpatikus felvételt belőle, aztán nekiesek: a szavakat, amiket nem értek benne, lefordítom. Felhívom a zongoristát, hogy megbeszéljük a próbákat. Amennyit csak lehet, énekelem. A kedvenc részem csak ezután jön: felfedezni magamban az aktuális szerep jellemzőit. Van amikor könnyebb, van amikor nehezebb, de a munkámnak ezt a részét imádom. Végül a hangra ráültetni a szerep színeit.
„Ez a kedvenc dalom”: https://www.youtube.com/watch?v=8tJtJkBoJhc
15. Van egy jól körülhatárolható hangulat, amikor könnyebb számodra az alkotás?
Amikor a feladat inspirál. Ehhez hozzájárul, hogy harmonikus és hangulatos terem legyen az énekléshez, pl. a szüleim háza, ahol senki nem zavar. A harmónia egyébként is nagyon fontos nekem. Sokat foglalkozom az élet- és munkateremmel.
16. Sör vagy bor?
Egy hosszú nap után csak a korsó sör habozzon előttem. De egy isteni vacsora mellé, az étel függvényében, csak valami mennyei bor jöhet szóba.
17. Kutya vagy macska? Miért?
M A C S K A !!!!!!!! Mert én is az vagyok. Szeretem a kutyusokat is, csak ne lennének olyan büdikék. Máó...
18. Mit szeretnél kifejezni az alkotásaidon keresztül?
Semmit, én csak közvetítek. Azt viszont nagyon kell tudni.
19. Milyen a te stílusod?
Nem tudom és nem is akarom meghatározni. Egyből korlátoltnak érezném magam tőle. Mindenesetre az egyszerűség, az őszinteség, az értelmi és érzelmi kifejezés, az arányosság, és az érzékenység (bizonyos szempontból az érzékiség is) kulcsszavak nálam.
20. Mi az, ami a leginkább feltölt?
Leginkább a családommal és a barátaimmal való féktelen nevetéseink. De ha elmegyek futni, vagy egy jót táncolni, az is nagyon feltölt, vagyis inkább leereszt. Viszont mostmár egy tengerparti nyaralás is nagyon rámférne...!
21. Kedvenc város?
Rómát nagyon szeretem, mert érezni benne a történelem minden fázisát, jót és rosszat Cézártól Berlusconiig. Nagyon színes és érzelmes város. Nagyra értékelem az olasz esztétikát és minőséget, ami ebben a városban érezhetően jelen van. Made in Italy. Szeretem az utcáit, az üzleteit, az éttermeit, és a rómaiakat is - a habitusukkal együtt. Viszont nem tudnék ott lakni, túl nagy a káosz. Még sok helyre el kell jutnom ahhoz, hogy kedvenc várost tartsak számon.
22. Hol leszel 10 év múlva?
Itt, ott, amott...
23. Kedvenc étel?
Szeretem ezt a kérdést! :D Jókai bableves, kolbász vagy császárszalonna puha fehér kenyérrel, paprikával és paradicsommal, ilyenek… de a vajas kalács párizsival, sajt lekvárral. Basszus imádok enni! Édesben inkább csak a savanykásakat szeretem: pl. joghurtfagyi!!! Ja és a görögdinnye…! Nincs az a nehéz dinnye, amit haza ne cipelnék.
24. Kedvenc évszak?
Az ősz. Talán mert akkor születtem, és valahogy én is nosztalgikus vagyok. Szeretem a színeit, az illatát, a nap lágy melegét. De nem csak a melankóliája miatt szeretem, hanem az új szezon, az iskolakezdés miatt is... olyankor mindig valami új elébe is nézek, amit mindig nagy érdeklődéssel várok.
25. Mi a legrosszabb tulajdonságod?
Impulzív vagyok. Sokáig tűrök, de amikor begurulok, akkor kiborulok. :D Még szerencse, hogy az énekléssel általában levezetem ezeket a feszültségeket.
26. Van visszatérő álmod? Miről szól? Esetleg megjelenítetted már valamelyik alkotásodban?
Sokat álmodok árvízzel, túláradó érzelmeimnek köszönhetően. De repülni is szoktam gyakran, pl. a kőbányai panellakás hatodik emeletének ablakából, ahová születtem. Ma éjjel is siklórepültem valamilyen kopár, komor hegyek között. Az előadásaimban ezek akaratlanul is benne vannak, mivel a személyiségem részei. Alapvetően azt gondolom, hogy a hang is a lélek tükre: egy hang minősége sok mindent elárul az illető személyiségéről.
27. Mi az az alkotás, amit mindenképpen meg kell csinálnod mielőtt meghalsz?
Richard Strauss: Salome. Csajkovszkij: Tatyana.
28. Ha egyetlen tanácsot kellene adni más, esetleg még kezdő tehetségeknek, mi lenne az?
Higgy önmagadban. Mi más? :)
———————
NÉVJEGY - Pasztircsák Polina:
- Budapesten született iparművész családba. Nevét magyar édesapjától, orosz édesanyjától, valamint többek között szlovák felmenőitől eredezteti.
- 19 évesen kezdett éneket tanulni Bikfaly Júliától Budapesten. Zenei tanulmányait Olaszországban folytatta öt évig Mirella Freni „Centro Universale del Belcanto” iskolájában a magyar-olasz államközi zenei ösztöndíj segítségével.
- 2007-ben debütált operaszínpadon, Lorenzo Ferrero Le Piccole Storie nevű kortárs operájának női főszerepében.
- A Genfi Nemzetközi Énekversenyen kívül – ahol elnyerte az első díjat, a közönségdíjat, és három egyéb különdíjat – énekesi teljesítményét a 2012-es müncheni ARD Zenei Versenyen különdíjjal, valamint 2004-ben a nemzeti „Simándy József” Énekversenyen első helyezéssel is elismerték.
- Első portré albuma 2010-ben jelent meg az Ysaye Records kiadásában Richard Strauss, Sosztakovics, Bartók és Kodály dalaival.
////////////////////////////////////////////
POLINA HIVATALOS OLDALA:
www.polinapasztircsak.com
