Az öregedés
szerintem nem egy lineáris-konstans folyamat.
Az ember először 20, azt le se szarja, lapos a hasa, izmos a karja, melle, minden csaj őt nézi. Aztán 30, tolja a babakocsit, büszke, a csajok sanda pillantásokat vetnek felé, de meg sem karcolja őt, neki családja van. Aztán sokáig 30. Egy plató. Jön-megy, jár Irakba meg Iránba, lát sokmindent, Hollandia, UK, Espana, Italia, Türkiye, de még mindig 30-as. Ereje teljében van. Jól néz ki. A Rasthofban a kopaszodó kollága megkéri, hogy segítsen lebaszakodni a pótkereket a harmadik tengely elől. Segít, sőt, kicseréli a defektes gumit.
Egyszercsak 40. Akurvamindenit. Erről nem volt szó, hogy minden elkezd fájni! De még megvan az erő egy része, a kölyökkép, a sovány izmos fenék, bár a pocak elkezdett lenőni. De ezzel még lehet együttélni. A negyven után hirtelen 55 jön, bár öt év se telt el közben. Pár kellemes kinézetű öreglány még rámosolyog, mikor épp két út közt otthon kóvályog szélütötten, de a nyugalom fontosabb, minthogy újabb nőt kezdjen el eltartásilag pénzelni, ezért nem hallgat a genitáliáira. Sokáig 55. Érett férfi. Ez is egy plató, sokan 15-20 évig élnek benne. Egy nap alatt lesz 60, ősz, kopaszodó, impotento. Itt tartok.
