Dec 27, 2024
Orsi Kocsis
seen from China
seen from Malaysia
seen from Canada
seen from China
seen from Malaysia
seen from Malaysia
seen from Maldives
seen from Belgium
seen from United States
seen from Serbia
seen from China
seen from Austria
seen from Israel
seen from Norway
seen from United States
seen from China
seen from Türkiye
seen from China
seen from China
seen from Japan
Orsi Kocsis
Quando la natura non è un ostacolo, ma una possibilità… A Pettorano sul Gizio, gli orsi non sono un problema: sono parte della comunità 🐻💚 Il borgo abruzzese è rinato grazie a un modello di convivenza sostenibile che sta ispirando tutta Europa. 📍 Turismo in crescita, nuove famiglie e zero danni dal 2020.
Attenzione: video importante
Orsi che si grattano!
Qual è il tuo preferito?
Il mio è quello ciccione seduto in mezzo ai gabbiani.
... perché nessuno, mai, riesce a dare l'esatta misura delle proprie necessità, né dei propri concetti, né del proprio dolore, e la parola umana è come un paiolo incrinato su cui veniamo battendo melodie atte a far ballare gli orsi, quando vorremmo intenerire le stelle.
Gustave Flaubert, Madame Bovary
La gente corre.
Gli orsi stanno a guardare, per lo più.
Da aitanblog.wordpress.com/2024/07/17/la-gente-corre/
Gli orsi stanno a guardare, per lo più.
Né davanti alle altre persone.
Save the bears
"Egyszer meg bepotoljuk az osszes elmaradt unnepet"
Talan ez faj a legjobban, hogy az unnepek, hogy mar nem leteznek, nincs hetvege, nincs unnep, minden szurke es nehez, mindennap neman egyforma, minden nap mogott ott lapul az elfojtott retteges, hogy ma ki lesz beteg, ma hogyan lesz a munka, ma honnan jon majd egy telefonhivas, es aztan lopakodik, ahogy telik a nap, hatulrol kozelit, hideg es sotet es ragacsos es felek tole
Arra gondolok, hogy ket eve tart ez a szar, a kisfiam a harmadik eveben van, hogy mit jelent majd ez par ev mulva, hogy itt leszunk-e meg par ev mulva, hogy orulok, hogy Nenje es Nagymama mar odafont vannak es nem kell ezt a remalmot vegig elniuk, hogy aggodnanak most ertunk, nem maguk miatt, hogy en is mar legkevesbe magam miatt aggodok, mar nem is erdekel, hogy vagyok, mennyit alszok, milyen szarokat eszek, csak a gyerek legyen jol
Es eltelnek az unnepek, valahogy sose ugy, ahogy varom, de ragaszkodok hozza, magam sem tudom, mihez igazabol, hogy amirol nem beszelek senkinek, hogy mekkorat csalodtam a felnott letben, hogy mennyire nem igy kepzeltem, hogy mennyire naiv voltam, hogy ezert mennyire haragszom magamra es hogy mar ertem, mit lattam a szuleimen mindennap, ez a mokuskerek es a szurke olmos faradtag az, ami mindent kiol mindenkibol