Engedd
Ketten állunk. Csak te meg én.
Valahol a pokol peremén.
A lángja éget, felemészt, perzsel.
Mondd meddig bírod még?
Mindegy, ugorj le. Zuhanj mélyre.
De ha meguntad kelj fel.
Repülj, szárnyalj. Fel a mennybe.
Ott kapaszkodj belém.
Úgy igazán, két kézzel.
És ne eressz.
Játszunk tovább, emelt téttel.
Mint minden, ez is a bizalomról szól.
Mert valaki mindig jobban szeret.
Most felidéztél egy arcot.
Hozzá egy nevet.
Ő pedig hangosan nevet.
Felismered. Félig tart, félig enged.
Engedd.
Hogy keressen.
Kéz a kézben remegjen.
Hogy szeressen.













