Az Isleworth Polytechnicben töltött évek / Years at the Isleworth Polytechnic 🎓
Freddie két évig, 1964 és 1966 között járt az Isleworth Polytechnicbe. Ez a beilleszkedés időszaka volt, ami elég nehézkesen indult számára. A Polytechnicben az egyik barátja, Adrian Morrish volt, aki így emlékezett vissza a Londonba csöppent Freddiere: „Furán öltözött, kissé rövid csőnadrágot és túl szűk, középkorúakra jellemző zakót hordott. Gondolom Zanzibárból vagy Indiából hozta őket magával. Elég félszegnek tűnt, de határozottan igyekezett beilleszkedni.”. Freddie húga, Kashmira, szintén jól emlékszik erre az időszakra: „Kilógott a többi korabeli fiú közül, mert akkoriban hosszú, borzas haj volt a divat, viszont amikor megérkeztünk, Freddienek az a régimódi, Cliff Richard-féle frizurája volt, úgy hogy amikor együtt mentünk valahova, vagy hazasétáltunk a buszmegállóból, mindig mögötte mentem, nehogy rájöjjenek, hogy ismerjük egymást.”.
Freddie elhatározta, hogy beilleszkedik, így belépett az iskola énekkarába, valamint színjátszó körébe. Szenvedélye továbbra is a zene maradt és kutatta a lehetőségeket, hogy gyakorolni is tudja azt. Gyakran beült a barátaival a helyi pubokba, ahol olyan zenészeket hallhattak élőben, mint Rob Stewart és Long John Baldry. Szabadidejében és az iskolaszünetekben kétkezi munkával próbált egy kis plusz pénzhez jutni. A Heathrow repülőtér konyháján mosogatott, valamint helyi ipartelepeken ládákat pakolt. Az itt dolgozó munkások kezdetben megszólták szokatlan bőrszíne, előkelő akcentusa, előreálló fogai, valamint kissé nőies viselkedése miatt, azonban ez nem sokáig volt így. Hamarosan mindenki megkedvelte határtalan kedvessége és szórakoztató önparódiái révén.
1966 áprilisában Freddie kemény munkája meghozta a gyümölcsét, hiszen kitűnő eredménnyel vizsgázott le képzőművészetekből, melynek eredményeként felvételt nyert az Ealing Technical Collage & School of Art, divattervező szakára. Ezzel minden akkori álma valóra vált, végre művészeti főiskolára járhatott és követhette a zenészek által kitaposott ösvényt, és nem utolsó sorban, Londonban lehetett akkor, amikor a város kulturális virágkorát élte, ami meghatározta egész későbbi életét.
**************************************************************************
Freddie attended Isleworth Polytechnic for two years, between 1964 and 1966. It was a period of integration, which was quite difficult for him. At Polytechnic, one of his friends, Adrian Morrish, recalled Freddie, who had drifted to London: “He was wearing strangely slightly short leggings and too tight a middle-aged jacket. I guess he brought them from Zanzibar or India. He seemed quite shy, but he was definitely trying to fit in.”. Freddie's sister, Kashmira, also remembers this period well: "He was hanging out with other boys of the time because the fashion is long, shaggy hair, but when we arrived, Freddie had that old-fashioned Cliff Richard hairstyle, so when we went somewhere or walked home from the bus stop, I always went behind him so people wouldn't know that I and he knew each other.”.
Freddie decided to fit in, so he entered the school's choir and acting circle. His passion continued to be music and he was exploring ways to practice it. He often sat down with his friends at local pubs to hear live musicians like Rob Stewart and Long John Baldry. During his free time and during school holidays, he was trying to get some extra money by doing manual work. He was washing the kitchen at Heathrow Airport and packing boxes at local industrial sites. Workers here initially spoke out because of his unusual skin color, upscale accent, protruding teeth, and slightly feminine demeanor, but this was not the case for long. Soon everyone liked his for his boundless kindness and fun self-parody.
In April 1966, Freddie's hard work came to fruition as he successfully excelled in fine arts, resulting in his admission to the fashion design department at Ealing Technical Collage & School of Art. With that, all his dreams of that time came true, he was finally able to go to college for art and follow the path of musicians, and last but not least, in London, when he was in the cultural heyday of the city that determined his later life.
[Irodalmak / References: 📚
- David Bret (1996): Borotvaélen, Freddie Mercury története.
- Lesley-Ann Jones (2011): Bohemian Rhapsody, The Definitive Biography of Freddie Mercury.
- Matt Richards, Mark Langthorne (2019): Bohém Rapszódia.]
