Ugyanazt érzem a parton, mint amit anno a medencében is éreztem. Engem ez a szenvedély és elhivatottság visz előre, amiket a papámtól kaptam, és nagyon örülnék, ha ezeket majd a gyerekeimben is meglátnám, mert szerintem valamit nagyon jól csinálni csak így lehet.
Ez akár a blog mottója is lehetne, ahogy sok más mondat Benedek Tibortól ebben a vs.hu-n olvasható, szenzációs interjúban.
Simon Andrea az egyik legjobb ebben a műfajban, a Magyar Narancsban éveken át ment egy sorozata, ahol sportolókat kérdezett. Részidők címmel ezek a szövegek könyv formájában is megjelentek, pólósokkal is beszélgetett: Kemény Dénes, Steinmetz Ádám, Gerendás György és Benedek Tibi.
Utóbbi ott ezt is mondja: "Mindig azt mondtam magamra, hogy nem vagyok tehetséges. De pár évvel ezelőtt arra jöttem rá, hogy szorgalmasnak lenni is tehetség. És lehet, hogy nem kevesebb, mint akinek jó keze van."
A napokban olvastam újra ezeket és Veiszer Alinda Ráadás c. könyvét, amelyben szintén szerepel Tibi, sok emlékezetes mondattal, pl.: "Én azért nem voltam egy hülye gyerek soha. Mindig tudtam, hol a helyem, de azért örültem annak, ha rajtam múlik minden."
Szeretnék olyan ember lenni, mint Benedek Tibor, aki nem hogy a kedvenc vízilabdázóm, de egyben a legkedvesebb sportolóm is.