főleg a cirkuszról
gyanús, hogy délkelet-ázsián belül kambodzsában van az egy négyzetméterre jutó legtöbb NGO és társadalmi vállalkozás (de felmérésem persze nem reprezentatív). ennek nyilván egy csomó oka van, pl. az egyik az lehet, hogy nincsen semmiféle szociális ellátás vagy segély,mindenki magáról gondoskodik, ahogy tud. és hát itt van az “elephant in the room” hogy ilyen rendkívúl stílusos legyek (vannak elefántos ngo-k is amúgy, ezekről majd) az a kb. 45 évvel ezelőtt lezajlott népirtás, amiben az akkori lakosság 24 százalékát megyilkolták, és aminek az árnya azt gondolom, hogy napi szinten lebeg az emebrek feje fölött ma is, egyrészt mint kollektív trauma, másrészt nagyon praktikus szinten is, hiszen tulajdonképpen az értelmiség nagy részét kiirtották.
bármilyen úton végigzötyögve látszik, hogy az iskolák, orvosi rendelők nagy részét mindenféle gazdagabb országok adományozták, meg hát vannak ezek a híres-hírhedt kambodzsai árvaházak is (ahol a bent lakó gyerekek sok esetben nem is árvák, csak a létszám és így a támogatás növelése érdekében vannak ott). na de a nyugati segélyeken kívül, vagy azok mellett ott a khmer társadalmi vállalkozások is és ngo-k is (ezeket amúgy óvatosan not for profit organization-oknek hívják.)
én battambangba főleg a cirkusz miatt akartam elmenni - de van bamboo train, denevérbarlang, meg zöld narancs is - aztán észre se vettük, és máris egy artgalleryben voltunk, amit 4 tehetséges és kallódó kamasz hozott létre, vagy hát nekik csinálták, akik a kallódás helyett képzőművészek lettek. másnap találkoztunk josebával, egy spanyol fotóssal, aki először körbebiciklizte és fotózta a világot, most meg a saját képeit árulja egy galériában, és a bevételből egy ngo-t csináltak a khmer feleségével, ami hátrányos helyzetű gyerekeket támogat - szóval csak éli egy átlagos battambangi expat életét, úgy tűnik. joseba amugy azt is elmondta, hogy nem szeret kambodzsában élni, mert mindenki csak a pénzes fehért látja benne, de ez már egy másik történet talán.
na de aztán ennyi bemelegítés után elmentünk a cirkuszba, ahol nem vadállatok és bohócok voltak, hanem vérprofi újcirkusz-elöadás. a phare ponlau selpak (~a művészet fényessége) egy művészeti iskola, amit 25 éve, szóval rögtön a khmer rouge után alapítottak, mikor felfedezték, hogy a traumatizált gyerekek és fiatalok sokkal jobban vannak, amikor rajzolnak, festenek, meg mindenfélét alkotnak. szóval kezdetben főleg vizuális művészeteket tanítottak ott, de később csatlakozott ehhez a szociális cirkusz, a színház és a zene is. ma már tulajdonképpen ovis kortól kezdve járhatnak a (főleg hátrányos helyzetű) gyerekek a phare-ba, ahol egyrészt kèszségtantárgyakat tanulnak, másrészt megismerkednek ezzel a négy művészeti ággal, és egy idő után választanak egyet közülük. ha jól értettem, az a cél, hogy mindenki profi legyen valamiben - persze nem tudom, hogy mennyi színészre van pl. ténylegesen szükség, de folyamatosan kerülnek ki a grafikusok, animációsok a suliból, az artisták közül pedig nagyon sokan a siem reap-i cirkuszban dolgoznak, de a cirque du soleil is válogatott már a phareból embereket. szóval elképesztő menőnek tűnik ez a phare, az udvaron is hatalmas volt a chill, és tényleg látszik, hogy az ovisoktól a középkorú európai önkéntesekig mindenkinek helye van a közösségben.
a sohran, amit mi megnéztünk,pont a khmer rougeról, és a suli alapításáról szólt (és csak egyszer sírtam, és az áram is csak egyszer ment el).
de ezt a posztot meg már ezer éve írom, azóta már laktunk az azeri-iráni sabernál, egy környezetmérnöknél phnom penhben, aki elmondta, hogy szerinte hogy működik kambodzsa (jönnek a nyugatiak és nem adnak hálót, csak halat), és hogy szerintük a kambodzsai ruhaipar bojkottálásával csak minden rosszabb lesz, és aztán meg már olyan rég nem írtam, hogy úgy tűnik, rainy season is elkezdődött, de nem esik mindig az eső, csak ha igen, akkor nagyon, de csak a fejemben megy az aztgondoltamesőesik, mert az ukulelén nem találom hozzá a hangokat. úgyhogy felrakom ezt a posztot, akkor is ha néha nincsenek ékezetek, meg a szép képek is az sd kártyán várják a sorsukat.
