Mint a Nap
Olyan vagy, mint a Nap. Korán reggel felbukkansz, szépen lassan fényt adsz az életembe, egyre több és több sugarat mutatsz meg,egyre magasabbra és magasabbra szállsz. A csúcson elidőzve megfigyelsz mindent és mindenkit magad alatt. Nézed az embereket, hogy s mint intézik a kis életüket, figyeled a növények csendes mozgását és csak élvezed azt a figyelmet, amit mindenki ad neked. Nyáron odaadó és kisugárzó vagy. Világosságot adsz a kora reggeli órákba, egész ideig melegséggel táplálsz, és csak késő este térsz nyugovóra. A virágoknak lehetőségt adsz a növekedésre és fejlődésre, az embereknek és állatoknak pedig biztosítod azt, hogy jól érezzék magukat a természetben. Ezzel ellentétben télen halovánnyá és rideggé válsz. Fokozatosan veszed el a gyönyörű színeket. Már később jelensz meg az életemben és hamarabb távozol. Már nem olyan erős a sugár,mit nekem szánsz. Sötétséget és homályt adsz, elfelejteted velem a szivárvány ezer árnyalatát, a Nap simogató melegét. Már nem táplálod a nővényeket kellemes sugaraiddal, már nem adsz vitamint az emberiségnek. Eltűnsz, magad mögött hagyva a szépet, boldogságot és itt hagyod nekem a szürke,hideg tél szívtelen viharát.
