RPDDK-01 | Az éjszaka réme: a Halőr
Szekszárd -› Grábóc -› Szálka: 27 km
Elég érdekes szabis hetünk lett... Az elején még azt hittük, egy hétig fogunk vándorolni a Dél-Dunántúlon. Szombaton le is autóztunk, Mohácsot, Szigetvárat is megnéztük. Kutyikat nem hoztuk, mert nagyon meleget jósoltak. Kaposvári szállásunk volt, autót letettük egy biztonságosnak mondott helyre, és vasárnap hajnalban elindultunk jól felpakolva.
Először Dombóvárig jutottunk, ott buszra váltottunk, ami aztán sokszor elég lehangolónak ható településeken át repített minket a már ismerős Szekszárdra. Az első pecsét beütve, indulás!
Ekkor kb. reggel 8 volt, de már elég meleg. Ahogy szép lassan emelkedett az út, a meleg is rosszabb lett. Elég szenvedősen haladtunk fel a szőlődombok tetejére. Többször is megállapítottuk, hogy milyen jól tettük, hogy a dögöket nem kényszerítettük erre a "kalandra".
Fent amúgy nagyon szép volt a táj, mindenfelé szőlőültetvények, amerre a szem ellát. A szél is lágyan fújdogált, minden jó volt.
Rövidesen a Bati-kereszt kilátóhoz kitértünk, ahol pihentünk is egy picit, pont időben, mielőtt elkezdtek áramlani a családok.
Nagyon klassz löszös mélyúton - azaz szurdikon, ahogy errefelé hívják - ereszkedtünk le, de tényleg, K pl. imádja ezeket a mélyutakat, de neki is ez volt a top. :)
Maradtunk is végig erdőben, a Sötétvölgynek nevezett népszerű kirándulóhelyig ereszkedtünk, finoman szólva is rengetegen voltak a pihenőnél. sütögettek, főztek, hangoskodtak. De muszáj volt megállnunk enni.
Ezután kezdődtek a bajok. Fizikai bajok, nevezzük nevén: gyomorrontásra utaló tünetek. De csak egyikünknél. Jó, nálam. Elég fos lett az út további része, amit a meleg csak tovább rontott.
A Haramia-forrásnál töltöttünk finom friss vizet, de sajnos nem lett jobb semmi a nap hátralévő részére. Grábóc előtt egy hatalmas réten egy nagy fa alatt le is kellett feküdnöm, de ez a jó 20 perc segített, hogy a faluig bejussunk. Itt már felmerült a kiszállás gondolata.
Nem nevezném túl csábító helynek, a legszebb látványossága a szerb ortodox temploma, de azt is csak kívülről tudtuk már csak megnézni.
Innen végülis továbbmentünk Szálkára, végig aszfaltos emelkedő, tűző napsütés. Fájdalmak.
Szálkai buszmegben megvitattuk, hogy ma már megalszunk itt, főleg, hogy nem igen megy már busz így 5 után. Végtelennek tűnt, mire odaértünk a horgásztavakhoz.
Az a baj az idilli helyekkel, hogy pillanatok alatt változnak pokollá.
Mikor bejöttünk a tó területére, sokan voltak mindenfelé. Ki horgászott, ki csak úgy hesszelt, ki a kutyáját sétáltatta. Egy bácsit megkérdeztünk, sátrazhatunk-e itt, azt mondta, szerinte senkit sem zavarunk.
Ennek szellemében még másfél óra semmittevés után felhúztuk a sátrat. Fogytak az emberek, ahogy sötétedett. Hamar el is aludtam, nagyon hosszú és nehéz nap volt.
10 körül egy mogorva hangra ébredtünk, miszerint itt nem szabad sátrazni. Rögtön kipattant a szemem, hiszen sehol sem volt erről információ, tiltás, beleértve a tó bejáratát sem. Ez nem hatotta meg az éjjeli rémet, szerinte
meg kellett volna kérdeznünk a Halőrt (igen, nagybetűvel, mert kb. úgy festette le, hogy a Halőr itt a mindenható),
tudhatnánk, hogy a Halőr "ott van elől",
tudhatnánk, hogy van ilyen, hogy halőr,
tudhatnánk, hogy 500 méterre a tó másik oldalán van kemping.
A mogorva Halőrt nem hatotta meg, hogy
nem vagyunk pecások, nem fogunk horgászni,
fáradt túrázók vagyunk, akik csak egy nyugodt éjjelt akarnak itt eltölteni és reggel húzunk el korán,
a kemping miatt kitérőt kellene tennünk és sötét van, nem szeretnénk pakolni.
A bunkó Halőr inkább azt mondta, "felír" minket. De hogy ez mit jelentett, nem derült ki, mert el is ment onnan. De emlegette a rendőröket, gondolhatjátok, hogy nem volt könnyű elaludni, de inkább a bírság, mintsem felkelni és áthurcolkodni máshova.
K tök normális hangnemben kommunikált vele, de a Halőr nagyon paraszt volt, igazi Harcos, érve nem sok volt, csak hajtogatta a magáét.
Azért a maradék időben egész jól aludtunk.
