Discover Top Posts Tagged with #szerepek

Ha megíródna a Nelly&Rick musical akkor ez lenne a Szereposztás:

Réka: Zámbó Brigitta/Jenes Kitti/ Katona Klaudia

Nelly: Lipics Franciska/Polyák Rita/ Kálmán Petra

Sam: Erdős Attila/ Jenővári Miklós/ Solti Ádám

Rick: Homonnay Zsolt/ Ember Márk/ Serbán Attila

#musical #musical theatre #színész #halenneezadarab #zene #szerepek #szereposztás #Nelly&Rick #soltiádám #homonnayzsolt #lipicsfranci #serbánattila #lelkesedés #forever

Bennem a test éhes állat, vakon keresi, mi jó neki, ujjak, ajkak, ritmusok útján vágyik végre megtanulni szeretni.

Taníts, hogyan engedjem el, hogy minden rezdülés beszéljen, hogy a csípőm ringása válasz legyen az éjben.

Keresek és nézek másokat: izzó, lüktető harmóniájukban szétárad a beteljesülés, én pedig nyelvem hegyén ízlelem a hiányt.

Kérlek, jöjj – vezess végig a bőröm térképén, mutasd meg, hol születik a sóhaj, hol válik a vágy fénnyé, forrósággá, és hogyan robbanhat bennem a kiérdemelt gyönyör.

#gondolatok #test #intimitás #vágy #vágyakozás #vágykép #szex #szexualitás #tanulás #tanítás #szeretet #éhség #szerelem #szerepek #érzelem #kívánság #kiváncsiság #saját írás #magyar tumblr

10 kibaszott év

után, tegnap először fordult elő, hogy felhívtam a kollégámat, csupán azért, hogy csevegjünk. Bár ő gyakran megteszi velem, és eleinte értetlenül álltam a dolog előtt, hogy mi a fasz van, még mondja is, hogy csak szociális életet akar élni, de miért pont velem? Nős ember, a felesége is a kollégám, mitakarez? Barátkozni akar? Minek? Barátkozzon az asszonnyal, hagyjon engem békibe. Nem vagyok én valami szolgáltató, akit felhívsz, hogy értelmesen csevegj valakivel. Azon túl, hogy tényleg úgy vagyunk, mind a bolondok, akik már minden viccet ismernek és már csak a sorszámát mondják be és röhögnek, konkrétan ezt szoktuk csinálni: – Elköltözik a fiam egy lánnyal, aki nem a barátnője. –„merőkanál”? – Azaz! Hahahahaha! szóval nem érzem a közelséget. Nem tudom azt mondani, hogy szeretem őt. Nekem ő túlságosan kritikus és túlságosan egoista. Pedig még szereti is az írásaimat. Szóval a baj az én készülékemmel van. Nem találom a szerepemet ebben a kapcsolatban. Nem tudok érzelmi kötődést megélni. Vagy nem akarok.

Az egészet azért mesélem, mert ezen gondolkodtam hajnalban, hogy míg befogadó vagyok mások szükségleteivel, én magam nehezen jutok el oda, hogy egy kapcsolatból „kivegyek”. Nehezen építek bizalmat, gyanakvó vagyok, szorongok tőle, hogy a terhére vagyok a másiknak. Ezek annyira mélyen gyökereznek, hogy sokévnyi terápia sem tudta feloldani. Ha az anyádnak teher vagy, érzésed szerint mindenkinek teher vagy.

Kimondhatatlanul sérülékeny vagyok ebben a dologban. Erre jöttem rá. Nem vagyok képes úgy kommunikálni a prolémáimról, hogy utána felszabadultságot érezzek és ne feszültséget. Hogy ne kudarcank éljem meg azt, hogy nem bírom, ne szégyenkezzek miatta, hogy nem voltam elég jó. És nem akarok senkinek a terhére lenni.

Tegnap végiggondoltam az életem és megállapítottam, hogy nagyon, de tényleg nagyon fasza kis élet, mindent megcsináltam amit akartam, és mindent megcsinálhatok amit csak akarok. Egyszerűen semmi de semmi okom a nyígásra, hiszen olyan tág lehetőségeim vannak, amiért sokan a fél karjukat odaadnák. Csak ez a nyomorult, kioperálhatatlan, kibaszottfájdalmas szar érzés ne lenne bennem, ez a feloldhatatlan magányérzet. Gondolom ez az, amit mások alkohollal, droggal vagy szexszel szoktak elnyomni. És nyilván van, aki hírből sem ismeri. Ezzel kéne valamit kezdeni mert tegnap megint elkaptak a szuicid gondolatok. Azt is tudom, hogy ha belerohanok valaki karjaiba, az csak ideig-óráig oldja ezt fel. Aztán az első konfliktusnál zsupsz, megint ott állok a hegytetőn a semmi közepén és csak kavarog körülöttem a rémület.

Hogy mit látnak belőlem mások? Ezt biztosan sosem.

#magány #teher #idegenség #egyedüllét #szorongás #szerepek #kapcsolatok #06-09

A napokban hallgattam egy podcastot, amiben a férfiak esetében a ,,nőhöz jutás’’, a nők esetében a ,,férjhez jutás’’ volt a téma. Szerencsére szó volt arról is, hogy a címet azon általános igazság alapján adták, hogy míg a férfiakat inkább a zsigeri, mélyen beléjük kódolt szaporodási vágy hajtja, addig a nők jelentős többségénél a biztonság, a családalapítás és az érzelmi tényezők érvényesülnek, amikor párt keresnek. Leegyszerűsítve, míg a férfiak többsége zsigerileg csak a magjait szeretné szórni a világba, addig a nők többsége olyan társat keres, akivel megállapodhat.

Én - mindenféle hazudozás, vagy egy különleges és egyedi állatfajnak való beállítás nélkül - olyan hímneműnek gondolom magam, akinek valóban nagyon fontos a szexualitás, viszont egyáltalán nem vágyom a változatosságot mindig különböző, vagy rendszeresen más nők személyében. Valamiért nálam is az érzések/érzelmek, a mentális, valamint a lelki és intellektuális összhang érvényesül és ezt az összhangot is keresem. Millió olyan nő létezik, akire ha ránézek, akarva akaratlanul az jut eszembe, hogy ,,fú de megdugnám’’, de ha megszólalnának és kiderülne, hogy nagyon nagyon nem vagyunk egy hullámhosszon, akkor lehetne bármennyire világbajnok feneke, akkor sem tudnám és nem is akarnám magamévá tenni.

De ezt el is mondták, hogy nyilván vannak kivételek, de az alapigazság ez és ez is marad. Ezek a nemi szerepek/jellemvonások már az ősidőkben kialakultak és nem tagadhatjuk őket, akkor sem, ha már 2022-ben járunk.

Beszéltek egy nagyon érdekes dologról, miszerint olyan személyt fogunk vonzónak találni, aki ‘’jobb nálunk’’. Idézőjelbe tettem, mert itt a külsőségekről van szó. A saját, itt-ott hibás génjeinket szeretnénk a belső, mély, ősi ösztöneink által kijavítani (a tudatosan el nem képzelt közös utódaink által).

Lényeg a lényeg, végső soron mi is a világ állatias teremtményei vagyunk ösztönökkel, a különbség a többi állathoz képest többek között az értelmi színvonal, az ok-okozati összefüggések magasabb szintű felismerése és az ősidők óta kialakult együttélésünk írott és íratlan szabályai. Végülis ezek miatt nem esünk már egymásnak az utcán, de az ősi ösztönök ugyan úgy bennünk vannak, csak annyira mélyen, hogy nem tudnak előtörni, simán el tudjuk és el is kell őket nyomnunk.

Sok más dologról is szó volt, többek között arról, hogy az esetek kilencven százalékában a nő választ, a férfinak pedig jut, ami marad és, hogy ez miért és mikor alakulhatott ki, és ez mennyire torzítja az önértékelést, vagy akár a személyiséget.

És akkor egy ehhez kapcsolódó társkeresős eset:

A napokban matcheltem a társkeresőn egy szép, huszonöt éves lánnyal. Talán a belső ösztön, a génjeim zsigeri feljavítása céljából nyomtam a tetszik gombra/húztam jobbra. Persze ráírtam és hamar kiderült, hogy az ő esetében is az érvényesült, hogy míg ő válogathat, addig az én szerepem az ő meghódítása lett volna. Megjegyeztem, hogy nagyon csinos a képeken, megkérdeztem tőle, hogy telik a napja és mióta van fent az oldalon. Válaszként azonnal egy kritikát kaptam, miszerint lehetnék kreatívabb. Végső soron igaza volt, ez egy sablonos nyitás, így csak annyit tudtam rá reagálni, hogy engem valóban érdekelnének a feltett kérdéseimre a válaszai, de üsse kő, ha van kedve, adjon tippeket.

Bemásolt a netről négy faviccet és megjegyezte, hogy valahogyan így kellene. Talán az, hogy instant lenullázta az önérzetemet/pislákoló férfiasságomat, továbbá mert egyáltalán nem voltam favicces kedvemben, ráhagytam és nem válaszoltam, csak annyit, hogy éppen vendéget várok és kiléptem. Másfél órával később ez az üzenet várt: ,,Na akkor szia’’. További jó ismerkedést és jó szerencsét kívántam neki, amire válaszul azt kaptam, hogy köszöni, valaki más már felkeltette az érdeklődését és amúgy is kb. harmincan írogatnak neki egyidőben. Megírtam neki, hogy jobb is így, rettenetes mód nem vagyunk egy hullámhosszon, ő nem rám kíváncsi és én sem őt keresem. Ezen a ponton kezdte el kritizálni a leíró szövegemet. Kifejezte, mennyire nem szimpatikus neki a hozzáállásom. Szerinte ez ,,semmibe élés’’, hogy nem egyéjszakás kalandot és nem is feleséget keresek, csak valakit, akivel jól tudom magam érezni. Ez nem volt neki elég, megírta, hogy egy barátnője mondta neki, hogy ,,adjon nekem egy esélyt’’, aki szerint jó fej vagyok, de most kiderült, hogy nem is vagyok az (LOL). Megkértem hát, hogy legközelebb ne hagyja magát rávenni olyan dologra, amihez nincs kedve és tájékoztattam, hogy én nem akartam soha sem tőle esélyt. Megírtam neki azt is, hogy nem vagyok favicces kedvembe, hogy jólesett volna, ha a kritikák helyett, vagy legalább azok után válaszol a kérdéseimre, amikből akár kibontakozhatott volna egy faviccek cserélgetésénél mélyebb beszélgetés, továbbá azt, hogy ahelyett, hogy nekem írogat, ismerkedhetne azzal, akit érdekesnek is tart és akinek a kérdéseire válaszol is, esetleg ő is fel tesz neki párat.

Tiszta volt, hogy hidegen hagy, csak mosolyogni tudtam magamban, amikor kritizált vagy beszólt. Nem érdekelt, kiderült, hogy egy kontroll freak valaki, akinek annyira bassza az önérzetét, ha nem állnak be a sorba a talpát nyalni, hogy ennek hatására tipikusan elkezd személyeskedni. Írogatott és írogatott, én pedig rányomtam a kishercegnő letiltásának gombjára. Négy éve még lehet, hogy beálltam volna a sorba, de most eszembe sem jutott. ,,Na’’, hozzá még egy bottal se nyúlnék.