nincs jelentőssége a szülőpár nemi leosztásának /szexuális irányultságának/,
hiszen az utód szempontjából az odafordulás minősége, a ráhangolódás készsége és szintje, az, hogy mit kommunikál, mit taniít, ezek a lényegesek. Egy homofóbtól a gyerek katyvaszt, nettó idiótizmust, megbélyegző mentalitást, tahóságot a tenyeres talpas suttyóságot szopja magába, és a proximális elhagyatottságban szenvedve vergődik! Mindenki, aki a homofóbiában áztatott csúszómászó mentalitásával mergezné pedagógiáját és személyes élménypolitikájával züllesztené a környezetében szocializálódó gyermeket, minden ilyen lény bármilyen más aljaskodásra is képes, és mint ilyen, alkalmatlan közeget képez egy fejlődő, formálódó gyermek számára. Homofóbok, rasszisták, xenofóbok ne szaporodjanak, és ha valami szerencsétlen baleset folytán gyermekük születik, akkor el kell tőlük venni, és állami gondozásban kell tenni a kicsiket, amíg a szülőket újraszocializálják a szociális munkások. Amennyiben rossz szokásaitól képtelen búcsút venni az illető, úgy búcsút inthet a szülőségnek is, mint felelősségvállalásra alkalmatlan, társadalomra veszélyes, sérült moralitású mormota.
Járatnád-e a gyerekedet olyan intézménybe, ahol homofób, vagy rasszista a tanár, netán xenofób a pedagógus? Nyilván nem! Ezért is kizáró okok a pedagógiai szakmát űzők soraiból, ha valaki megrekedt a jellemfejlődésnek azon az alantas szintjén, ahol a xeno-homo-fóbia még belefér, ahol a rasszizmus nem bilog, ahol az áltudományos hiszékenységtől terhelt nézetek vita tárgyát képezhetik
