Művészettörténészként az ember 50 darab 6.-os diáknak mutogatja Nagyvárad épített örökségét, mesél Szent Lászlóról, Fekete Sasról, persze megpróbál minél több szecessziót belecsempészni a narratívába, mert hát mégiscsak szecesszióból van a lelke. Aztán a busz felé tartva meglát egy épületet, ami teljesen elvarázsolja. A diákok, a tanárok nem is értik, miért szedi elő roppant gyorsasággal a mobilját, s készít 3 darab ferde képet. Persze kimarad a nagy totál, a szép reszletfotók, csak úgy septében két kattintás, s rohanunk is tovább, mert késésben vagyunk, amúgy. ------------- Szóval ez a nagyváradi Kultúrotthon (Casa de Cultură a Sindicatelor), amelyet 1972-ben fejeztek be. A főhomlokzatot borító szürke-türkíz mozaik tervezőjét és/vagy ikonográfiáját nem sikerült megfejtenem. Persze azt sem tudom, ki tervezte magát az épületet. Lényeg a lényeg, szerintem vagány! ♡
