#tünetek

[velocigiraffe]

A szorongás általános testi – lelki tünetei

- hányinger - szédülés, ájulásérzés - zsibbadás, tűszúrás érzése - szívtáji szorítás, szívdobogás érzet - mellkasi fájdalom - gombócérzés, fulladás érzet, légszomj - szájszárazság - remegés, reszketés - meleg- vagy hideghullámok - alvászavar - gyakori vizelési inger - izomfeszülés - koncentrációs zavar - aggodalmaskodás - én- idegen érzet - megőrüléstől való félelem, önkontroll elvesztésének félelme - halálfélelem

[kozbeszedhu]

Lenyűgöző, hogy mi történik, ha káposztalevet iszol! | Közbeszéd

Kevesen tudják, hogy a savanyú káposzta és a leve is természetes csodaszer, ami sok jót tesz a szervezettel. A káposztalében rengeteg értékes anyag található,

Kevesen tudják, hogy a savanyú káposzta és a leve is természetes csodaszer

[kozbeszedhu]

Eddig lappang a rák a testedben, mielőtt megjelennek az első tünetek | Közbeszéd

Bizonyos rákos megbetegedéseket gyakran csak jóval a tünetek kialakulása után diagnosztizálnak, amikor a betegség már elterjedt, vagy a daganat elég nagyra

Bizonyos rákos megbetegedéseket gyakran csak jóval a tünetek kialakulása után diagnosztizálnak, amikor a betegség már elterjedt, vagy a daganat elég nagyra nőtt ahhoz, hogy kitapintható vagy látható legyen a képalkotó vizsgálatok során.

[leni]

"Teljesen más" tüneteket okoz az omikron, az orrdugulás és a hátfájás is gyanús lehet

John Bell oxfordi orvosprofesszor és a brit kormány járványügyi tanácsadója arra figyelmeztetett, hogy az omikron által kiváltott tünetek "élesen" különböznek azoktól, amiket a többi variánsnál láttak.

Azért ezt kicsit pontosabban is lehetett volna fogalmazni.

Ps.:Mindeközben rájöttem hogy az újindex push noti arra jó, hogy amit nem olvastál el még máshol, azt esetleg náluk is lehet.

[kavehaz-magazin]

Koffein megvonási tünetek - Létezik függőség? | Kávéház Magazin

Koffein megvonási tünetek szóba kerülése eleve tételezi azt, hogy létezik függőség a kávé (vagy más) koffein tartalmának tekintetében.

[medibon]

15 pajzsmirigy problémára utaló tünet

Ezek lehetnek a jelei, hogy valami nem stimmel a pajzsmirigyed működésével.

[medibon]

Fontos teendők stroke esetén - a F.A.S.T. módszerről

Az alattomosan támadó stroke nem kíméli sem az időseket, sem a fiatalabbakat, egyaránt veszélyben van minden korosztály. Szakemberek szerint a szélütés ma már hazánkban is népbetegségnek számít, évente 40-50 ezer eset történik, gyakran kritikus kimenetellel, ezért rendkívül fontos a gyors beavatkozás.

[sebestyeneszter]

Minél többet hallani a szorongásokról, talán annál könnyebb belegabalyodni. Honnan tudjam, hogy szorong a gyerekem? Honnan tudjam, hogy ez a szorongás normális-e? Egyáltalán van-e normális szorongás, vagy minden szorongás kóros és ártalmas?

Nem lehet felnőni szorongás nélkül, még a legideálisabb gyerekkorban sem, a legideálisabb körülmények között sem. Minden fejlődés, felnövekedés együtt jár bizonyos szorongásokkal, ami mindenkit érint. Kisbabakorban például, ahogy a baba fejlődik, és felfogja, hogy ő és az anyukája két külön személy, megjelenik az egészséges fejlődéssel a szeparációs szorongás, amikor a kisbaba nyugtalanná válik, ha az anyukáját nem látja. Teljesen egészséges része a fejlődésnek, ez a fajta szorongás átmeneti. Óvodáskorban a gyerekek szoronghatnak a sötéttől, és az élénk fantáziájuk szülte szörnyektől, mumusoktól, valamint ebben a korban már elkezdődhet a szeretett személy elvesztésétől való félelem. Ekkor fogják fel, hogy az életünk véges, és mindannyian meg fogunk halni, ami óhatatlanul szorongást szül. Iskoláskorban a fantáziafélelmek helyébe leginkább a teljesítményszorongások lépnek, valamint ilyenkor jelentkezhet pl. a betörőktől, katasztrófáktól, balesetektől való félelmek. Minél többet tudnak a világról, annál inkább találkoznak ilyen esetekkel, annál inkább látják, hogy nemcsak jó dolgok történnek, nemcsak jó emberek vannak a világban.

Ezek a szorongások a fejlődés teljesen természetes velejárói, ami persze véletlenül sem azt jelenti, hogy ne foglalkozzunk velük, csupán annyit, hogy nem kell aggódni miattuk. Szülői segítséggel, támogatással maguktól elmúlhatnak, csupán átmeneti jellegűek.

A szeparációs szorongáson sokat enyhíthetnek a kukucs játékok, a bújócska, amikor a baba megtapasztalhatja azt, hogy attól, mert az anyukáját nem látja, attól ő még létezik. Pici babakorban sokszor érdemes rövid időre való eltűnéssel, pár pillanatra egy kendő mögé bújással kezdeni, majd ahogy nő a baba, ezt az időt lehet egyre tovább húzni. Ovis gyerekek szorongásain nem segít, ha azt mondjuk, hogy ne félj a szörnyektől, mert szörnyek nem léteznek. Az segít, ha segítünk megküzdeni a szörnyekkel, együtt kitaláljuk, hogyan győzzük le őket, vagy szelidítsük meg őket, hogy ne legyenek többé ijesztőek.  Sötéttől való félelmen segíthet egy halvány fény a szobában, egy kislámpa, nem szükséges teljesen sötétben aludnia, ha úgy nem érzi magát komfortosan.

A haláltól, balesetektől, rossz emberektől való félelmen úgy enyhíthetünk leginkább, ha beszélünk róluk. Őszintén, nem hazudva, de mindig egy megnyugvást adva. Igen, mindenki meg fog halni egyszer, de mi vigyázunk magunkra, az egészségünkre, azért kötjük be magunkat az autóban, hogy ne legyen nagy bajunk egy balesetnél sem. És igen, vannak rossz emberek, de mindig megvédünk tőlük, vigyázunk magunkra, a házunkra, és rád/rátok is.

Vannak azonban a szorongásnak olyan jelei, és olyan formái, amik igen hosszú ideig fennmaradnak, és jelentős mértékben megnehezítik a gyerekek mindennapjait.

Ha szorongó gyerekekre gondolunk, sokan befele forduló, csendes, magába húzódó, körömrágó, halkszavú gyerekeket képzelnek maguk elé, de a szorongás ennél jóval változatosabb tüneteket képes produkálni. Mikor magatartásproblémás gyerekeket szimplán neveletlennek titulálunk, gyakran nem látjuk a problémás, esetleg agresszív viselkedés mögötti szorongást, és emiatt ezek a gyerekek a szorongásoldó, segítő szándék helyett inkább szigorú, nevelő célzatú, kemény hozzáállásban részesülnek, ami nem oldja a szorongásukat. Szorongásról árulkodhat a viselkedés problémákon túl a körömrágás, szájtépés, bőrtépkedés, tikkelés, dadogás, evési, alvási nehézségek, gyakori hasfájás, fejfájás, hányinger, testi szorongásos tünetek.  

A szorongás enyhébb tünetein rengeteget tud enyhíteni a szabad mozgás, a szabad levegőn való futkározás, rollerezés, biciklizés, torna. Minél többet mozog egy gyerek, minél jobban bele tud feledkezni egy kiadós rohangálásba, annál kevesebbet fogja a körmét rágni, vagy a száját tépkedni. A feszültség ekkor sokkal könnyebben talál más kiutat magának, sok feszültség levezetődik a mozgással, hiszen mozgás közben rengeteg feszültség szabadul fel. Fontosnak tartom kiemelni, hogy a szabad mozgás szorongásoldó, amikor a gyerek csak úgy rohangál a szabadban, barangol a természetben és azt teszi, amihez kedve van. Sokféle sport jó hatással lehet a gyerekekre, ugyanakkor ott már elvárások is vannak, gyakran túlzóak, és kemények, akár a szülő, akár az edző részéről, ezért ezeket nem sorolnám a szorongásoldó próbálkozások közé.

Ahhoz, hogy eldöntsük, egy szorongásos tünet mennyire súlyos, és milyen segítséget igényel, gyakran nem mindegy, hogy hány éves korban jelentkezik, és mennyi ideig tart. Vannak olyan gyerekkori tevékenységek, melyek kiskorban az önmegnyugatás eszközei, mint pl. a cumizás, ujjszopás, a test hintáztatása, ezeknek előfordulása inkább nagyobb korban árulkodik szorongásról, különösen, ha túl gyakran fordulnak elő. Ha pl. egy ovis gyerek még az ujját szopva alszik el, nem kell feltétlen kóros szorongásra gondolni, de ha idősebb korában is rendszeresen, több élethelyzetben használja ezt az önnyugtatást, akkor valószínű, hogy súlyosabb szorongás állhat a háttérben.

A szeparációs szorongás babakorban, 7-8-9 hónapos kor körül teljesen természetes, az óvodába menéskor, a szülőktől való első elszakadáskor szintén, de ha pl. iskoláskorban jelentkezik úgy, hogy a gyerek rendszeresen sír a szülőtől való búcsúzáskor, vagy rosszul lesz, esetleg öklendezik, hányingere lesz, netán hány is, az már mindenképp speciális segítséget igényel.

Súlyosabb szorongási formák a bepisilés, bekakilás, gyakori hányás (ami nem indokolt orvosilag) különféle fóbiák, pánikrohamok, és a kényszeres tünetek: kényszergondolatok, és kényszeres cselekvések, különféle rituálékhoz való makacs ragaszkodás.

A szorongás okai

A gyerekkori szorongásnak számtalan oka lehet, gyakran nem egyszerű kibogozni, pontosan mi is okozza a gyereknél a különféle tüneteket.

Szorongást okoz a túlzott szülői szigor, ahol a gyerek megfélemlítve érzi magát, ahol az állandó megfelelési kényszer uralja a viselkedését, ahol túl nehéz, vagy lehetetlen az elvárásoknak megfelelni. Ugyanakkor ennek az ellenkezője, a teljes szabadság, amikor a gyereknek mindent lehet, mindent szabad, szintén súlyos szorongásos panaszokhoz vezetnek. Mégpedig azért, mert a gyereknek szüksége van iránymutatásra, szüksége van korlátokra, keretekre, ezek nélkül elveszettnek érzi magát. Ha nem tudja, mihez igazodjon, nem tudja, mit várnak tőle, nem tudja, minek mi a következménye, nincsenek korlátok, melyek biztonságot adnak, amikbe kapaszkodhat, igazán ijesztő lehet egy gyerekléleknek. Leginkább biztonságot adó bánásmód, a vasszigor, és a totális szabadság között található , amikor a gyerek tudja, hogy mik a szabályok, mik a korlátok, amikbe kapaszkodhat, tudja, hogy milyen reakciókat vált ki a szüleiből a viselkedése, tudja, miért fognak haragudni, tudja, hogy mit nem helyeselnek, és azt is tudja, hogy ha haragszanak rá, akkor is imádják, és szeretik. De nem megfélemlítéssel tartatjuk be vele a szabályokat, nem vasszigorral, sokkal inkább együttműködve, együttműködésre bíztatva. Biztonságot adó együttműködés, ha tiszteletet és megértést kap, és az együttműködés neki is jó, az ő szempontjait, érzéseit, korát, és szükségleteit is figyelembe veszi.

A szorongásos tünetek, és különféle viselkedésváltozások megjelenését gyakran megelőzi egy nagyobb trauma, egy szeretett személy elvesztése (Gyerekek esetében egy kedvenc házi állat elvesztése is komoly veszteség), szülők válása, egy baleset, egy iskolai zaklatás...stb. Az ilyen negatív életeseményeket érdemes minél hamarabb feldolgozni, annál kevesebb kárt okoznak, annál könnyebben áll helyre a gyerek lelke, és biztonságérzete.

Ilyen esetekben mindenképp érdemes szakemberhez fordulni, aki segítséget nyújt a gyereknek a traumái feldolgozásában.

Szorongást okozhat bűntudat is, minél erősebb egy gyerekben a bűntudat, annál jobban uralja a büntetéstől való félelem. A bűntudat okozta szorongások nagyon gyakran kényszergondolatokként jelentkeznek, amikor is folyton rossz dolgokra gondol a gyerek, azt érzi, hogy valami rossz fog történni. Görcsösen, és állandóan fél a betegségtől, balesetektől, saját vagy valamely családtagjának halálától. Van, amikor a kényszerproblémák nem állnak meg a gondolat szintjén, hanem különféle kényszercselekvések és rituálék uralják a gyereket. Pl.: állandó kézmosás, kényszeres tisztálkodás, sorrendbe rendezés, alváshoz, evéshez, elinduláshoz vagy bármilyen tevékenységhez kapcsolódó rituálék. Bár a kényszergondolatok kívülről nem látszanak, és a gyerek környezetének lényegesen kevesebb „problémát” okoznak, mint a kényszercselekvések, a gyerek számára a mindennapokat pokollá teszik, a gyerekeknek minden ilyen esetben feltétlen segítségre van szükségük.

Kényszeres tüneteknél szintén elengedhetetlen a szakember bevonása, mert komoly szenvedést okoznak a gyereknek a tünetei, és jellemzően olyan mélyről jövő problémákról van szó, melyeket nem lehet egy-két beszélgetéssel megoldani, jellemzően a gyerekek nem tudják megfogalmazni, mi is a problémájuk. Mindemellett elengedhetetlen a bűntudat oldása, amire a szülő is megpróbálhat odafigyelni. Ha nem is tudják megfejteni a bűntudat eredetét, de nagyon óvatosan kell az ilyen gyerekekkel bánni, nagyon vigyázni, nehogy bűntudatot keltsünk bennük, ha hibáznak. Ha a szülőknek vannak problémái, akár önmagukkal, akár egymással, fontos hangsúlyozni, hogy ez sosem a gyerek hibája. Bár a bűntudatot nem feltétlen oldja, mégis nagyon sokat segíthetnek az olyan tevékenységek, mint a homokozás, agyagozás, sarazás, vizezés, festés, ahol nem az alkotás számít, hanem a folyamat. Inkább festékkel való maszatolás. Egy tál vizben, lisztben, cukorban, lencsében való matatás is hatalmas élmény lehet az ilyen gyerekeknek, és mindamellett erősen szorongásoldó hatásúak. Bármely olyan tevékenység, ahol nincs teljesítmény, ahol nincs egy konkrét feladat, nincs egy konkrét megoldás, ahol csak a szabadság van, és a céltalan tevékenység, amit csak az öröm kedvéért csinálunk. Olyan tevékenységek, ahol nincs hibázási lehetőség.

Szorongásos panaszokat természetesen nemcsak egy nagyobb trauma okozhat, gyakori, hogy a gyerek életében jelen van egy folyamatos traumatizáltság. Nem halt meg senkije egy balesetben, nem volt részese egy brutális, erőszakos cselekedetnek, de folyamatosan rossz bánásmódban részesül, folyamatosan nem az életkorának, vagy a személyiségének megfelelő bánásmódot kapja, folyamatos konflktus van a családban, vagy folyamatosan azzal az érzéssel küzd, hogy nem szeretik a szülei.

Sok szülő érzi úgy, hogy a gyerekek lelki épségének védelmében nem avatják bele őket a konfliktusaikba, nem beszélnek a problémáikról, nehézségeikről. A gyerekek azonban valami fantasztikus antennával vannak felszerelkezve, hiába nem beszélnek velük a problémákról, nagyon is tisztában vannak azokkal, érzik a szülő feszültségét, viszont, ha magyarázatot nem kapnak a feszült légkörre, akkor szorongani fognak. Mert ez egy bizonytalanságban tartja őket, érzik, hogy valami baj van, de nem tudják, hogy mi. Minél erősebb bizonytalanságban érzik magukat, minél nagyobb tabutéma a probléma, minél jobban próbálják a szülők titkolni a gyerekek előtt, annál erősebb lesz a szorongásuk.

Ahhoz, hogy a gyerekek biztonságban érezzék magukat, őszintének kell lennünk hozzájuk. Nem szabad őket túlterhelni a problémáinkkal, nem kell őket beavatni a nehézségeink minden részletébe, de nem jó őket bizonytalanságban tartani. Ha a szülőknek egymással vannak problémái, nem érdemes eljátszani a tökéletes házassági jeleneteket, mert a gyerek átlát rajta, ugyanakkor megijed, amiért az, amit érez, és amit a szülők mondanak, egyáltalán nincsenek összhangban egymással. Nem szidjuk egymást a gyerekeink előtt szülőként, nem várhatjuk tőle, hogy bárki oldalára álljon, de annyit mondhatunk neki, hogy most éppen egy nehezebb korszakunk van, és igyekszünk megoldani. Vagy most egy picit összevesztünk, haragszunk egymásra, de meg fogjuk beszélni. Ha munkahelyi problémáktól szenved a szülő, vagy anyagi problémáktól, akkor is lehet annyit mondani a gyereknek, hogy most éppen átmeneti nehézségünk van, emiatt nyúzottabbak, türelmetlenebbek vagyunk esetleg, de sokat gondolkodunk a megoldáson, és kitalálunk valamit, ne aggódjon. Sokkal kevésbé okoz szorongást egy biztos helyzet, mint egy olyan, amikor fogalma sincs a gyereknek arról, hogy mi a baj, csak azt érzi, hogy baj van. Márcsak amiatt is fontos tisztázni ezeket a helyzeteket, mert ha érzi, hogy bízunk benne, és beavatjuk valamennyire a dolgainkba, az közelebb hoz bennünket egymással, és így nem önmagát fogja hibáztatni, ha a szülőkben feszültséget érzékel.

Több gyerekkel találkoztam már, akinek jelenlegi élethelyzete, családi állapota nem indokolta a szorongását, a gyerek jó bánásmódban részesült, szülőkkel, barátokkal, tanárokkal való kapcsolatai teljesen jól működtek, mégis erős szorongásos panaszoktól szenvedett.

Ritkán beszélünk arról, hogy a gyerekeink nemcsak a jelenlegi problémáinkat érzik meg, hanem a múltbeli fájdalmainkra, traumáinkra, begyógyítatlan sebeinkre ugyanolyan érzékenyek. Alice Miller pszichológus gyönyörűen fogalmazta ezt meg: 

“Minden emberben létezik egy saját maga elől jobban vagy kevésbé jól elrejtett zug, ahol gyermekkori tragédiája kellékeit őrzi. Ide csak saját gyermekeinek van bejárása.”

Nem ritka, hogy az anyának, vagy apának múltját több feldolgozatlan trauma nehezítette, ami miatt lelke begyógyítatlan sebektől szenved. Előfordulhat, hogy a gyerek szorongásos tünetei tulajdonképpen nem az ő szorongásáról árulkodnak, hanem valamelyik szülőjének szorongásáról. A traumáit az ember akaratlanul továbbadja a következő generációnak, senki nem tehet róla, sem a szülő, sem a gyerek, mégis nehezítheti életüket. Ha egy szülő például olyan helyzetbe kerül, ami szorongást vált ki belőle, megváltozik a hangja, a testtartása, a gesztikulációja, erősebben, szorosabban, görcsösebben fogja a gyerek kezét, gyakran izzad a tenyere, szaporábban veszi a levegőt. Ezeket a gyerekek azonnal megérzik, érzik a szülő szorongását akkor is, ha a szülő takargatni próbálja, vagy ő maga talán nem is érzi. Ha egy anya pl. fél a férfiaktól, mert gyerekkorában ijesztő élményei voltak férfiakkal, akkor lehet, hogy bizonyos férfiak társaságában ő nem is érzi, hogy feszeng, de a kislánya például ezeket a jeleket azonnal észreveszi, és mivel érzi az anya szorongását, ezért ő is szorongani kezd. Pár év alatt kialakulhat a kislányban is egy tudattalan félelem a férfiaktól, anélkül, hogy neki bármilyen traumatikus élménye lenne velük. Ez természetesen csak egy példa a rengeteg közül, ami jól mutatja, hogy adódnak tovább szorongások a legjobb szándékok ellenére is. Sokszor van, hogy egy szülő számtalan dologtól félt gyerekkorában, és ezektől a saját gyerekét is megpróbálja megvédeni, még akkor is, ha a gyerekben éppen semmilyen félelem nem volt, de mivel a szülők nagyon próbálják védeni ezektől, ebből a gyerek azt szűri le, hogy ezek a dolgok veszélyesek, és így benne is fokozatosan kialakul a szorongás. Például ha a szülő félt gyerekkorában egyedül aludni, akkor mindent megtesz a legjobb szándéktól vezérelve azért, nehogy az ő gyerekének is át kelljen élnie ezt a félelmet, pedig lehet, hogy a gyereknek eszébe sem jutna félni. De mivel látja a szülő görcsös igyekezetét, hogy bármi van, nem hagyja egyedül a szobában esténként, ezért ő is kezdi azt érezni, hogy az egyedül elalvás egy ijesztő dolog.

 Minél több mindentől óvjuk görcsösen és túlzóan a gyerekeinket, annál inkább azt üzeni a viselkedésünk, hogy mindenhol baj van, mindenhol veszély leselkedik, ezzel párhuzamosan annál erősebb lesz a gyerek szorongása.

Leginkább azzal védhetjük az ilyesfajta szorongástól, ha végiggondoljuk, és elkülönítjük őt magunktól, az ő félelmeit a sajátjainktól, és nem terheljük őt a saját szorongásainkkal. Persze ezt mondani sokkal könnyebb, mint a valóságba, és különféle élethelyzetekbe beágyazni. 

Éppen ezért a legtöbb, amit a szülő a gyerekéért tehet, ha saját sebeit begyógyítja, a saját múltját, traumáit feldolgozza, hiszen ez az egyetlen útja annak, hogy a gyerekeink már teljesen szabadok lehessenek.

A cikk megjelent a wmn.hu-n. 

2018. MÁJUS 7.