Vegyél kézbe egy üres papírt és egy tollat.
Tudod, most nem a hagyományos módon fejezzük ki magunkat.
Ebben a helyzetben már nem elég egy üzenet, ide kell valami, valami hajszálnyival személyesebb és ez most a kézírásod lesz.
Kezd el.
Írd le ami fáj. De aztán azt is ami meggyógyít. Írd le ami könnyeket csal a szemedbe, ami miatt legszívesebben üvöltve sírnál, ami elveszi a kedved még a létezés alapvető igényétől is. Majd azt is ami mosolyt csal az arcodra, ami miatt hangosan nevetsz, ami miatt szerelmes leszel újra a létezés örömébe. Írd le ami taszít, ami vonz, ami elnémít és azt is amiről órákig tudnál beszélni. Írj valamit ami bosszant, majd olyat ami megnyugtat. Írj valami csúnyát és mellé azonnal valami csodaszépet. Írj valakiről, akit szerettél és aztán valakiről akit most is szeretsz. Talán a kettő egy és ugyanaz. Írj valakiről akiért meghalnál, de olyat is akiért élnél. Írj valami olyat, amit sohasem mondanál ki hangosan, valamit ami a szívedben lakik, írj valami sötétet és félelmeteset, de ne felejtsd el, hogy ahol sötétség van, ott fénynek is kell lennie.
Írj valamit.
És a végén írd le azt is, hogy megmentett, mert te is tudod, hogy így volt. Írd le, hogy tudod, hogy minden rossz után jön valami jó és minden jó után valami rossz, de ő mindig is valami mindent elsöprő erő volt, ami se nem jó, se nem rossz, csak egyszerűen szükséged van rá, pont mint a levegőre és ha tudnál sem akarnál élni nélküle.
Csak írj valamit.
