Ballagási “búcsú”
Hát drága osztálytársaim, el sem hiszem, hogy 2 hét és mindennek vége.. Igaz ezt nem fogjátok soha sem látni, de talán majd egy szép napon. Akármennyire is vagytok egy utolsó, bunkó paraszt, faszfejek, nagyon imádlak titeket. Kurva sok hülyeségen, veszekedésen, jó pillanatokon mentünk keresztül ez alatt a 8 év alatt. És mindent köszönök nektek. Emlékeztek mikor még óvodából félve mentünk át első osztályba? És mikor legelső nap már olyan jóba voltunk, hogy az hihetetlen? Emlékeztek mikor félve jártunk be a 4.osztályba a “nagyok” miatt? Mikor minden egyes év végét vártunk, és minden ballagó osztály szemében láttuk a szomorúságot? És most mi vagyunk a “nagyok”, akiktől a kicsik félnek. Már nem mi nézzük végig a sok szomorú és síró arcot, hanem mi vagyunk a sok szomorú arc. 2 hét, és a 8.b még mindig nem kovácsolódott teljesen össze. Még mai napig veszekszünk, pedig imádjuk egymást. Vajon ha 20 év múlva összefutunk, emlékezni fogunk még erre a sok hülyeségre? A sok közös emlékre? Mikor együtt sírtunk, nevettünk a másikkal? Remélem hogy minden emlékezni fog mindenre, nagyon imádlak titeket, és kurvára szomorú vagyok hogy itt kell hagyjalak titeket!
