#vhrai

[vhrai-blog]

"Minél jobban hajszolod azokat a dolgokat, amelyek éppen előtted állnak, annál inkább elveszíted a valóban fontos dolgokra szánt idődet. Az a szörnyű, hogy egyáltalán nem törődünk azzal, ha elvesztegetjük a valóban fontos időt. Ha egy darabig megállsz, és nem törődsz az idő folyásával, akkor rögtön megérted, hogy azok közül, akikkel telefonon beszélsz, ki a fontos az életedben."

Genki Kawamura: Ha a macskák eltűnnének a világból

[vhrai-blog]

"Vannak emberek, akiknek tényleg nem kellene szülővé válniuk. Nincs semmiféle garancia a szülők és gyerekek közti szeretetre."

Hiro Arikawa: Az utazó macska krónikája

[vhrai-blog]

"Életünket nem utolsó éveink mércéjével kell mérni, ebben biztos vagyok."

Nicholas Sparks: Szerelmünk lapjai

[vhrai-blog]

2022. kedvenc könyvei - Regények

Annyi könyvet sikerült összeszednem, hogy inkább nem egyben ömlesztem rátok az elmúlt év kedvenc olvasmányait, hanem ketté bontottam. Előszö...

Enyhén megkésve, de összeszedtem a tavalyi év legjobb olvasmányait, első körben a regényeket. Mindegyik valamilyen okból emlékezetes maradt számomra!Számoljátok össze, hányszor használtam a zseniális szót!  

Nektek mi volt a tavalyi év kedvenc olvasmánya?

[vhrai-blog]

@Vhrai értékelése

3★ · Bajban vagyok ezzel a novelláskötettel… Szeretem a rövid történeteket, a fantasyt, a sárkányokat meg főleg, de valahogy mégse állt össze a dolog. A novellák nagyobb része már inkább sci-fibe és annak az alfajaiba csúszott át, egy sárkányokkal teli könyvtől valahogy mást vártam. (Annak ellenére, hogy ez szerepelt a köteten.) Több esetben eltűnt a sárkányok mitikus jellege, megpróbálták humanizálni, vagy "csak" állat volt, néha meg egyenesen gép. Értékeltem ugyan a sokszínű megközelítést, de hiányoltam a "hagyományosabb" ábrázolásmódot. Viszont a sárkányok mindenféle értelmezése mellett sok novella történetvezetése jellegtelen, egysíkú volt. Ahogy rápillantok a tartalomjegyzékre, nem sok írás cselekményét tudnám felidézni. De ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne elolvasni a kötetet, és vannak benne jó történetek. Hármat tudok csak kiemelni. Az egyik Elle Katherine White Beiratkozás című novellája, aminek nagyon ütős a hangulata, talán az egyetemi vonatkozás miatt fogott meg. Aztán Kate Elliott-tól a A Hosszú Menetelés, ez volt a legjobban felépítve, ráadásul tényleg nem számítottam a végére. A harmadik pedig Scott Lynch-től az Esetleg menj oda, és beszélj vele pedig egy fantasyval ötvözött társadalomkritika. (Van egy regényem itthon a szerzőtől, kíváncsi lettem!) Egyébként tartalmaz a kötet verseket is, de azokat inkább hagyom. A kortárs költészet nem az én világom, elnézést, de szörnyűek! Összességében nem volt rossz élmény, tényleg széles spektrumon mozgott, de nem ezt a kötetet ajánlanám a "sárkánymániásoknak".

Még decemberben fejeztem be egy sárkányokra összpontosító novelláskötetet, de elég vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban...

[vhrai-blog]

Könyves tervek 2023 + januári TBR lista

Nos, 2022. máshogy alakult , mint terveztem. Egy hirtelen ötlettől vezérelve még az azelőtti év novemberében jelentkeztem történelem szakra,...

Kicsit megkésve egyéb elfoglaltságok miatt, de itt vannak az éves és a januári könyves terveim. Az egyik fogadalmam biztosan az, hogy megpróbálok aktívabb lenni az oldalon. 

Nektek hogy alakult az évkezdés?

[vhrai-blog]

4,5★ · Régen olvastam ilyen könyvet, amivel ennyire nem tudok dűlőre jutni. Tudom, hogy filozófiai értelemben nagy durranás, de mivel abban nem igazán vagyok jártas, meg se próbálom teljesen ebből a szempontból megközelíteni. De annyival mégis tisztában vagyok, hogy számos irányzata próbálta/próbálja megfejteni az élet értelmét, és valami magasztos célt adni neki. Nos, van egy olyan érzésem, hogy nem sikerült, mint ahogy ennek a könyvnek a címe is Semmi. A történet enyhén szólva abszurd, azzal indul, hogy egy fiú kivonul az iskolából, felmászik egy fára, és onnan osztja a nihilista frázisokat, hogy minden igyekezetünk hiábavaló, a létezésünk teljesen értelmetlen. A narrátor, Agnes szemszögéből követjük, az eseményeket, aki az "ellentáborban" van. Az osztály ugyanis elkezdi gyűjteni a Fontos Dolgokat, hogy az igazukat bizonyítsák, miszerint van, amiért érdemes élni. Az elején mindez tárgyakban mutatkozik meg, de jönnek olyan fordulatok, hogy egy horroríró megirigyelné. Értem, mire akart a szerző kilyukadni, és az abszurditással kellő nyomatékot adott a mondandójának. Nekem volt, ami ennek ellenére túlzásnak hatott. Egyébként meg olyan ez a történet, mint a saját farkába harapó kígyó, visszajutunk a kezdőpontra. Tudjuk, amit nem tudunk, és talán a semmi is valami!

Janne Teller: Semmi 

[vhrai-blog]

A Moly random olvasási generátora vicces kedvében volt, amikor egy olyan könyvet dobott elém, amit még bőven az oldal használata előtti időkben olvastam. Körülbelül 15 éve (vagy inkább 20?!) tombolt a Bridget Jones-láz, ezt a hullámot lovagolta meg Rácz Zsuzsa, és igazi magyar virtussal fűszerezve megkaptuk Kéki Kata történetét. Speciel néhol csak néztem neki, micsoda értékeléseket kapott a kötet, nem értem, miért. Nyilván, nem egy magas irodalom, de ellentétben a sok "amatőr sztáríró" munkájával legalább alaposan szerkesztve van! Persze vannak a kötetnek hibái, de nagyon jól visszaadja az életben előforduló kínos szituációk már-már morbid voltát. Sok minden túlzás, azért szingli lét nem egyenlő a világ végével. Még azt sem mondhatnám, hogy kedveltem a főszereplőt, Katát, de természetes, hogy az ilyen regényekben a cselekmény mellett a karaktert is eltúlozzák. Mindennek ellenére élvezettel olvasom, Rácz Zsuzsa bőven hozza azt a színvonalat, ami ettől a műfajtól elvárható. Könnyed, olvasmányos stílusban íródott. A rövid, ide-oda ugráló fejezet miatt pedig még "lököttebbnek" tűnik a kötet. Halványan azért felbukkannak fontosabb témák is a pasizáson kívül, legyen az az álláskeresés, függőség vagy épp az, hogy fiatalon is válhat valaki súlyos beteggé. De az kifejezetten pluszpont, hogy nem akar tanácsadó pózban tetszelegni, még véletlenül sem! Amúgy láttam anno a filmet is, még mindig Hámori Gabriella arcát kötöm a szereplőhöz! 😀