Két napja Debrecenben voltunk, s lett egy (kevésbé) hirtelen ötlet, hogy menjünk fürödni. Csak nekem nem volt fürdőruhám. Arra gondoltam, hogy szétnézhetünk néhány helyen, ha véletlenül találok valamit, akkor rávehető leszek a csobbanásra. Viccből mondtam, hogy menjünk be ebben a kínai üzletbe, hiszen a kapuja azért elég csábító. Nem az akciós felirat, hanem ami 100 évvel régebbi. Aztán ami bent várt, az egy nagyon komoly (és szomorú) szecessziós felfedezés volt.
Amikor beléptünk nem tudtam, hogy ez a Debreceni Első Takarékpénztár által építtetett palota ifj. Rimanóczy Kálmán nagyváradi építész munkája. A saroképületet 1912-ben fejezték be, azonban két évre rá tűzvész pusztította a tetőzetét és saroktornyát. Voltak itt irodák, luxuslakások, a pincében pedig vendéglő.
Már akkoriban is lehetett itt vásznat, selymet női fehérneműt venni Kontsek Károly divatáru nagykereskedésében. Kíváncsi lennék, hogy mit gondolna a mai kínálatról...
Az épületet néhány éve újították fel, de itt-ott már potyog a vakolat. De ami szerintem még ennél is nagyobb baj, hogy egy ilyen belső ezekkel az olcsóságokkal van tele. Igénytelen feliratokkal, műanyag ruhákkal, gyenge szalagparkettával, Zsolnay kerámiával, színesüvegekkel, díszes feljáróval, stukkó nőkkel a mennyezeten vár az üzlet. Vásárolni nem érdemes itt, de bemenni és szétnézni mindenképpen megéri.
